Húsvét

Hála az itteni szokásoknak, és annak, hogy Nagy Péntek munkaszüneti nap, volt 3 egymást követő szabadnapom, ami mozgalmasan telt. 

A csütörtököt fodrásznál töltöttük, korán kelés után, Gábornak igazították csak a haját, mintegy 45 percben, mert már kedden levágták, az enyémet viszont akkor vágták, és szerintem állati jó lett, de laza 4 órát töltöttem ott. Mindezt persze ingyen, Toni&Guy minőségben. London, mi így szeretünk. Ez viszont kicsit átírta az aznapi tervünket, ami Borough Market látogatás lett volna, így csak bevásároltunk, és összeütöttünk Jamie (Oliver) nyomán egy klassz guacamoles, csirkés tortillát, majd bedőltünk az ágyba. Pénteken viszont sikerült odaérnünk. A történet ott kezdődött, hogy Gábor pár hete elkezdett rápörögni a Húsvétra, legnagyobb aggodalma pedig az volt, hogy honnan lesz sonka és torma. Elkezdtünk tehát céltudatosan nézelődni, és egyre aggasztóbb lett a kép, mivel egyáltalán nem meglepő módon se sonka, se (friss)torma nem volt sehol az általunk rendszeresen látogatott supermarketekben. Bár a torma (horseradish), mint olyan, eléggé népszerű, de a sonka abban a formájában, ahogy mi képzeljük, nagyon nem az, itt ugyanis Húsvétkor leginkább bárányt esznek. Szóval arra jutottunk, hogy vagy a Borough-n vagy sehol... Nem túl hosszú nézelődés után rá is akadtunk a kincsekre. Először a füstölt elsőcsülökre, amit szinte nevetséges áron , 5,5£-ért vettünk, és tökéletesen megfelelt az elvárásainknak, hogy alkalmas legyen tormával és tojással húsvéti reggelinek. Megfőztük, és nagyon finom, kellemesen sós (nem annyira, mint az otthoniak), füstöst, a lefagyasztott leve pedig remek lesz lencsefőzelékbe. 

Ezután meglátogattuk kedvenc zöldségesünket, a Turnipborough-t, aminél jobb, és drágább nem hiszem, hogy van Londonban. Valószínűleg a tormára is ezért nem írták ki az árát, így előidézve azt, hogy ne csak a reszeléskor , de már a fizetéskor is könny szökjön a szemünkbe. 8,80 £-t 60 dkg-ért, az úgy 5-6000 forintos kilónkéti ár... Igen, tudom, kár volt kiszámolni. Na de egyszer van Húsvét, és hát az íze, mint az aranyé... :D Trükk a reszeléshez, ha kontaktlencsét viselsz, nem csípi a szemed, legalábbis ezt tapasztaltam. Na de viccen kívül, nagyon finom lett minden, még a mazsolás kalács is, amit Gábor sütött, meg az én epres-málnás kosárkáim, és a spárgaleves. Vizuális effektek alább... 

Úgyhogy tegnap a sütés-főzés után boroltunk be az ágyba, mint a kis gömböcök...

Ma londoni városnézést terveztünk, mert már amúgy is rég voltunk, így a Temze partján tettünk egy kört. A London Eye-nál olyan sor volt, hogy azt nem is hittük el. Amúgy is csurig van a város. Mondjuk érthető, nagyon szép, zöldel minden, tisztaság van, tele van programokkal,  nem esik (még), úgyhogy igazi turista paradicsom most (is). De hát ezért is szeretjük. 

Voltunk még a Berwick street-en, ahol a Record Store Day keretein belül volt happening, ami arról szól, hogy a (bakelit) lemezboltok ünneplik magukat, egy olyan korban, amikor már szinte senki nem vesz hanghordozót. Mindez élő zenével, a szokásos street food (utcai kajások), ruha és zöldségárusokkal körített market hangulatban, a Soho közepén.

Sajnos nekem holnaptól megint munka, de elvileg jövőhéten 4 szabadnapom lesz, úgyhogy talán kibírom valahogy, bár néha nem egyszerű...

Lassan el is teszem magam ismét, tényleg, mint valami nyugdíjas, pedig biztos lenne még mit mesélni, de majd kitalálom és megírom hamarosan.

Addig is boldog nyulat és sok locsolót mindenkinek!

Répák a fán

Húsvétoló Simpson 

Berwick RSD14

Esti gyors

Az elmúlt egyhét eseményeit próbálom meg röviden összegezni. A szülinapi piknik sajnos elmaradt, mivel beköszöntött a rossz idő múlt héten, azóta viszont szerencsére megint szép meleg, néha napos idő van, és mivel órát is állítottunk, ezért majdnem nyolcig világos. Ezt szó szerint beárnyékolja az elmúlt pár napban érkezett afrikai porfelhő, ami miatt ma egész délelőtt olyan volt, mintha köd lenne, és hat és fél hónap után most először éreztem a szmogot. Mondjuk a parkban, ahol futni szoktunk nem volt zavaró, úgyhogy remek teljesítménnyel ma is legyőztem önmagam, és futottam egy kört, sőt ezen kívül is meglepően sok mindent elintéztem és kiderítettem, ami ugye nem az erősségem, de mit tesz, ha akkor vagyok szabadnapos, amikor Gábor egész nap suliban van...
Mostanában megint elég sok a stressz, első sorban a meló miatt, mivel nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene, és ez a fizetésünkön is meglátszik, ami ugye az egyes számú motiváló tud lenni egy munkahelyen. Na mindegy, ebbe hosszabban nem mennék bele.
Szokás szerint istenieket főztünk, tegnap például egy igazi gyöngyszemet, a leveles tésztába csomagolt angol reggelit, amit egyszerűen zseniális.
Az kinyújtott leveles tésztába egyszerűen belepakolod a lepirított hagymás gombát, rá egy kis babot (baked beans, paradicsomos bab), arra a sült kolbászka, összecsomagolod és be a sütőbe, még egy tükör tojással lehet fokozni, és akkor garantáltan nem kell ebéd sem...

Ah, majd' elfelejtettem beszamolni a legújabb szenvedélyemről, a freecycling-ről, aminek az a lényege, hogy a helyi közösségek online ajánlanak illetvek kérnek ingyen, az eredeti tulaj számára már felesleges, de másoknak hasznos tárgyakat, bútorokat, mindenféle háztartási cikket, ruhát, bármit. A képlet egyszerű, kiírod, hogy mit keresel, vagy ajánlasz, hol teszed, majd egy két email váltás után szerencsés esetben elmész a közelben lévő házhoz és összeszeded vagy odaadod annak, aki jön érte. Zseniális! Még kezdő vagyok, de már sikerült fém sütis dobozokat szereznem és 3x250 ml bontatlan kontakt lencse ápolót. Ingyen. És működik. Elképesztő. :O
Túl sok egyéb hírről nem tudok beszámolni, mivel megint sokat dolgoztam, és Gábornak újra elkezdődött a suli, de remélem értékelitek, hogy legalább próbálkozom, és néhány fotót is csatolok.
Puszi