We wish you a Happy New Year

A karácsonyi fiesta lezárásaként 26-án (itt Boxing day - valószínűleg arra utalva, hogy az emberek megverik egymást a boltok előtt sorban állás közben) ország és világháló szerte óriási leárazások vannak, 50-70% mindenhol, ezen felbuzdulva, bár inkább turistaként, mint valódi vásárlási szándékkal, elmentünk a Sheperd's Bushnál található Westfield plazába szétnézni (én tudtam, hogy rossz ötlet). Már a metrónál látszott, hogy ennek a fele sem tréfa, mert hömpölygött a tömeg a bejáratok felé. Kaptam is egy kisebb pánikrohamot rögtön, ahogy beértünk, majd ezt követte a szimpla döbbenet, amikor megláttuk, hogy a Louis Vuitton és a Prada előtt (meg persze az összes többi méregdrága bolt előtt is) 20-30 méteres sor áll. De például a GAP-be, a Deichmannba, és a Hollister-be is úgy lehetett (volna, hiszen mi nem is próbálkoztunk) bejutni, hogy ha egy ember kijött, akkor egyet beengedtek a sorból... Nagyon durva. Ezek tényleg nem normálisak. Kis háttér info, hogy a vásárlók jó nagy százaléka csadoros arab nő, akik valószínűleg a nagy "karácsonyi lázban" verték el utolsó olaj-fontjaikat... Egy szó mint száz, szerintem ez rosszabb, mint a a Black Friday, főleg, hogy ez még hivatalosan Karácsony második napja, a szeretet, bla-bla-bla ünnepe, és e helyett a nagy ajándékozás után még az összes bolt 1000%-on, vásárlókkal és alkalmazottakkal tele pörög. Nagyon lehangoló. (azért ha már ott voltunk, kaptam egy csodálatosan "ugly", de szuper meleg és vízálló crocs csizmát fél áron. :) )

Munka fronton azt kell mondjam - sajnos -  a karácsonyi habzsi-dőzsi nem volt ingyen, azóta "fizetek" érte a drága kis éttermünkben, szombaton nagyon sokan voltak, és délutánoig egyedül voltam a flooron, ami praktikusan annyit jelent, hogy mindent én csináltam, és pisilni is csak akkor volt időm, amikor lecsengett a reggeli... vasárnap csak simán sokan voltak, de a legjobb még hátra van, holnap este dolgozom, majd elsején reggel 5.30-kor megyek vissza nyitni... Éljen a spórolás, és a kreatív megoldások a személyzethiány áthidalására... Csak túlélni akarok, és két nappal öregebbnek lenni, hogy átessek ezen a remek szilveszter-újév kombón, bár a tavalyi is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy akkor éjfélkor már ágyban voltam és átaludtam az új évet, de ugyanúgy hajnalban mentem dolgozni, és nem volt vicces.
Gábor elém jön elvileg, és azt tervezzük, hogy koccintani már valahol a városban fogunk, de ez ugye attól is függ, hogy hogy végzünk. A licence (nagyjából olyan, mint a működési engedély) szerint éjjel 11 után nem forgalmazhatunk alkoholt, úgyhogy remélem időben el fogok tudni jönni (elvileg nem kell zárásig maradnom), és valahogy túl leszek rajta.
Amúgy minden ok, pihenjük még mindig a karácsonyi zabálás fáradalmait, de azért ma is főztünk egy jót, és a nagy sikerre való tekintettel csináltam egy újabb banana bread-et és egy isteni apple-berry crumble-t. :) Úgyis olyan undorító idő volt egész nap, Gábor egész nap fetrengett a migrén miatt, én csak délelőtt. Az Égiek valószínűleg egyébként ezzel a fejfájós férfival büntettek az eltelt évben elkövetett összes rosszaságomért... :)))))
Apropó elmúlt év... Hát eseményekben nem volt hiány, költöztem egy párszor, Amerikából haza, de nem a lakásomba, hanem onnan ki apuékhoz, aztán a Balatonra, onnan pedig ide, Londonba. Óceánjáró helyett megtaláltam a SZERELMEMET, csupa nagybetűvel, túléltünk együtt egy nem egyszerű nyarat, és megvetettük a lábunkat egy mindkettőnk számára új országban, új helyzetben, új, közös életet kezdve. Sok buktató volt előttünk, de most már egyre inkább úgy érzem, hogy mindez csak közelebb hozott minket egymáshoz, és megerősítette a kapcsolatunkat. Lassú léptekkel, de haladunk a céljaink felé, és ha 2014 csak fele ilyen jó lesz, már boldog ember vagyok.

Az idei utolsó poszttal kívánok nektek nagyon boldog, sikerekben gazdag Új Évet! A tervekhez kitartást, akaratot és erőt, de leginkább bátorságot, hogy merjetek lépni, bevállalni bármit, amit hoz az élet, mert ez az egyetlen út!

BÚÉK

Kiskarácsony

Hát igen, ahogy azt sejtettük, egy kisebb városi iskolát el tudtunk volna látni azzal az ételmennyiséggel, amit főztünk tegnap. :) Szerencsére minden remekül sikerült.
Az előétel mediterrán halleves volt, paradicsomos-kakukkfüves, tintahallal, kagylóval, ezt követte a párolt coley (fekete tőkehal) filé, aminek újhagymával, lilahagymával, füstölt fokhagymával, citrommal és kaporral ágyaztunk meg, majd alufóliával lefedve pároltuk, végül kicsit megpirítottuk a tetejét. A többit már írtam az előző bejegyzésben. Még szünetekkel is alig bírtuk végigenni a menü, de megérte, és a következő 2-3 napban biztosan nem kell főzni. Bár a sütik is szépen fogytak, úgyhogy gyorsan be is dobtam egy pofon egyszerű banán kenyeret (dióval és étcsokival, ofkorsz) a sütőbe. Most ennek az édes-fahéjas illata terjeng az egész lakásban. :) A Szenteste tökéletes lezárása pedig az Igazából szerelem című örök klasszikus volt. Gáborral még nem néztem, így őt igazi meglepetéskén érte, hogy 5 percenként elbőgtem magam rajta. :D

A mai napunk pizsiparty volt, és olyan jól esett, hogy el sem tudom mondani. :) Mondjuk túl sok választásunk nem volt, hiszen 25-én egész Londonban nincs tömegközlekedés (értsd: semmi, egy fia busz nem jár semerre egész nap). Reggelire isteni kapros-újhagymás laktózmentes(! végre megtaláltam !) krémsajtos, füstölt lazacos pirítóst ettünk (tudunk élni, ugye?), majd Macskafogót néztünk, alvás, evés, újabb film, ahhh... de rossz lesz péntektől újra dolgozni. Kár, hogy nincs egész évben Karácsony!
Délután pedig video skypeoltam anyuékkal, így virtuálisan ettem halászlét, töpis pogit, és sajttekercset, voltam otthon a konyhában és éreztem a cserépkályhában pattogó a tűz melegét, megöleltem a nagyimat, magamhoz szorítottam az anyukámat, és adtam egy puszit a bátyámank, legalábbis képzeletben. :(
Aztán átugrottam Tirolba, játszottam apuékkal egyet az xbox-on, majdnem megnéztem az óriásra nőtt macskámat és megöleltem őket. Szintén képzeletben. Talán ez legrosszabb az egészben. Hogy azok, akiket szeretek, nem lehetnek velem, persze Gábor mindenért kárpótol, de akkor is... Tavaly sem volt egyszerű.
Viszont hazamenni sem anyagilag, sem időben nem lett volna értelme, hiszen ezerfele van a család, és senkivel nem tudtunk volna annyit együtt lenni, amennyit szerettünk volna, így viszont mindenkivel, minden nap beszéltünk, és emelett azzal az emberrel lehettem, akit a világon a legjobban szeretek. (sorry, Christmas all around, túl vagyok csordulva érzelmileg)

Holnap sétálunk egy nagyot, szétnézünk, hogy tényleg olyan óriásiak-e az óriási Boxing day (itt így hívják karácsony másnapját) leárazások. Ránk fog férni egy kis mozgás és némi friss levegő. :)

Még egyszer boldog Karácsonyt kívánunk midenkinek és hatalmas képzeletbeli ölelést  küldünk!

Merry Christmas

Szánom-bánom bűnömet, hogy közel egy hónapja nem adtam hírt magunkról. Mentség, hogy a karácsonyi hajtás itt sem kímélt? Nem igazán, ugye? De most itt vagyok, és remélhetőleg a napokban még lesz időm írni.
Nos kezdem az elejéről akkor. Gábornak december közepéig volt suli, addig kb minden nap gyakorolt, suli előtt, vagy után, plusz még a bandákkal is. Nekem a hónap eleje még egészen laza volt, de aztán bedurvult, volt néhány olyan nap ismét, amikor sírva jöttem haza, és például az utolsó két nap a mostani szabim előtt is szószerint fájt már fizikailag. Közben felmondott és elment a kedvenc supervisorom is, úgyhogy kaptunk egy újat, aki nem rossz, csak új, szóval kicsit sok volt rajtam (rajtunk).
A hónap elején voltak itt barátaink, először nekem, majd Gábornak is, sétáltunk nagyokat, jó volt beszélgetni a régi/új ismerősökkel. Kicsit rossz, hogy egyelőre - főleg nekem - itt nem nagyon vannak ilyenek.

Voltunk a Winter Wonderland-ben is, ami a Hyde Park közepén található, a helyi "Vörösmarty tér" vidámparkkal ötvözve.  Egy szerda délután látogattunk ki, ami utólag zseniális ötletnek bizonyult, mert így szépen kényelmesen, tömegtől mentesen szét tudtunk nézni. Nagyon hangulatos, egységes bódék, egységes árak, egységes kínálat, bár a fa nyakkendő létjogosultságát a mai napig sem értem...

Winter Wonderland

Később Gábor barátaival vissza akartunk menni szombat este, de óriási tömeg volt, rendőrök engedték ki-be a látogatókat, és kb 150 méteres sor állt, úgyhogy inkább letettünk róla, és ittunk még egy sört. :)
Közben egész hónapban terveztük a karácsonyi menüt, és ajándékokat vásároltunk, így megint voltunk Camdenben. Még ősszel elhagytam az kedvenc türkiz fülbevalóm egyik felét, ezért ott vett nekem Gábor egy másikat. Természetesen nem maradhatott ki a gasztronómiai kaland sem, ezúttal salted beef in rye bread (nagyjából főtt marha köményes kenyérben), és egy sült sertéshúsos szendó, jack daniels szósszal volt a menü, mindkettő elképesztően jó volt, utóbbiban a saláta és a mézes-mustáros szósz is isteni volt.

Camden Market - roast hog

Többször voltunk az Oxford street-en is, amiről annyit kell tudni, hogy ilyenkor katasztrófa. Mérhetetlen tömeg, mindenki nyomul és vásárol. Egyébként a fények, amik idén november 12-én gyulladtak ki, nagyon szépek, este gyönyörű látvány.

Oxford Street, London

Kirakatnézegetésünk egy másik epizódjakor a Selfridges és a Harrods került terítékre. Biztosan tudjátok, hogy mennyire gasztro-fanatikusok vagyunk mindketten, tehát ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy mindkettő "élelmiszer-osztálya" maga a földi paradicsom. Előbbiben még egy elképesztő szakácskönyv részleg is volt, ahol az összes valamire való séf könyvei egyhelyen megtalálhatóak. Néhány száz fontot könnyedén ott tudtam volna hagyni.

A Harrodsban persze a néhány ezer is megoldható, hiszen például egy tégely beluga kaviár 900 jó angol fontot kóstál. :) De a pármai sonkától az érlelt steak-ig van ott minden, amitől úgy érezhettem magam, mint Alice csodaországban. Ciki vagy sem, de engem ez sokkal jobban érdekelt, mint az egymás mellett található LV és Chanel boltok...

Harrods - caviar

Gábor 10. heti vizsgái jól sikerültek, hála a sok gyakorlásnak, jobb értékeléseket kapott, mint a korábbin, pedig az sem volt rossz, közben engem beszippantott a mókuskerék, és 16-i héten már nagyon nehezemre esett bemenni, főleg úgy, hogy reggelente apránként intéztük a bevásárlást.
Csütörtökön ismét elmentünk a Borough Market-re, mert elhatároztunk, hogy a karácsonyi menüt nem holmi zöldségekből, hanem egyenesen a legmenőbb piacról származó zöldségekből fogjuk megfőzni. Egyelőre azt kell mondjam, ez igen jó döntés volt.

A sütemények egy része már kész. Az egyik egy almás-erdei gyümölcsös pite, amihez Bramley almát is használtunk, ez egy nagyon menő, nagy és savanyú almafajta, amit itt kifejezetten pitékhez és más almás süteményekhez használnak. Nyersen viszonylag kemény, így párolva remek állaga lesz, tökéletes sütéshez.
A másik az otthonról (Gábor apukájáéktól) kapott dióból készült dió torta, amire nemsokára rákerül a csokis-diós máz is. Ha ezek elfogynak, jöhet az apple-walnut crumble, vagyis egy párolt almás alapú diós-tésztamorzsával megsütött süti, amit vanília sodóval eszünk, és a banana bread, ami (a változatosság kedvéért) egy diós-banános kenyér formában sütött süti.
El fogunk gurulni... :)

apple-berry pie
recept itt: http://www.jamieoliver.com/recipes/fruit-recipes/appleberry-pie

A karácsonyi menü francia halleves lesz, főételként pedig bőrös karaj, sült zöldségek (mini répa, paszternák, kelbimbó), kacsamell, sült hal, lilahagymás krumplisaláta, sütőtökös-édes burgonyás krumplipüré és zöldsaláta. Igen, azt hiszem nálunk a karácsony - és a mindennapok is az étel körül forognak.
És ezt mi így imádjuk, főleg, hogy még fogytunk is mindketten, mióta itt vagyunk.

Ebben a remek időben amúgy sem nagyon tudunk mit csinálni, mint főzni és enni, mert ma konkrétan egész álló nap szakadt az eső, és fúj a szél.

Bár tervezek még írni, de azért ezúton is nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvassa blogot, és mindnekinek akivel idén (sem) karácsonyozhatok együtt, de hiányzik nagyon! Ugyanakkor nem kell aggódni, mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, első közös karácsonyunk van itt, a ködös-esős, de gyönyörű Londonban.

Ági