Kiskarácsony

Hát igen, ahogy azt sejtettük, egy kisebb városi iskolát el tudtunk volna látni azzal az ételmennyiséggel, amit főztünk tegnap. :) Szerencsére minden remekül sikerült.
Az előétel mediterrán halleves volt, paradicsomos-kakukkfüves, tintahallal, kagylóval, ezt követte a párolt coley (fekete tőkehal) filé, aminek újhagymával, lilahagymával, füstölt fokhagymával, citrommal és kaporral ágyaztunk meg, majd alufóliával lefedve pároltuk, végül kicsit megpirítottuk a tetejét. A többit már írtam az előző bejegyzésben. Még szünetekkel is alig bírtuk végigenni a menü, de megérte, és a következő 2-3 napban biztosan nem kell főzni. Bár a sütik is szépen fogytak, úgyhogy gyorsan be is dobtam egy pofon egyszerű banán kenyeret (dióval és étcsokival, ofkorsz) a sütőbe. Most ennek az édes-fahéjas illata terjeng az egész lakásban. :) A Szenteste tökéletes lezárása pedig az Igazából szerelem című örök klasszikus volt. Gáborral még nem néztem, így őt igazi meglepetéskén érte, hogy 5 percenként elbőgtem magam rajta. :D

A mai napunk pizsiparty volt, és olyan jól esett, hogy el sem tudom mondani. :) Mondjuk túl sok választásunk nem volt, hiszen 25-én egész Londonban nincs tömegközlekedés (értsd: semmi, egy fia busz nem jár semerre egész nap). Reggelire isteni kapros-újhagymás laktózmentes(! végre megtaláltam !) krémsajtos, füstölt lazacos pirítóst ettünk (tudunk élni, ugye?), majd Macskafogót néztünk, alvás, evés, újabb film, ahhh... de rossz lesz péntektől újra dolgozni. Kár, hogy nincs egész évben Karácsony!
Délután pedig video skypeoltam anyuékkal, így virtuálisan ettem halászlét, töpis pogit, és sajttekercset, voltam otthon a konyhában és éreztem a cserépkályhában pattogó a tűz melegét, megöleltem a nagyimat, magamhoz szorítottam az anyukámat, és adtam egy puszit a bátyámank, legalábbis képzeletben. :(
Aztán átugrottam Tirolba, játszottam apuékkal egyet az xbox-on, majdnem megnéztem az óriásra nőtt macskámat és megöleltem őket. Szintén képzeletben. Talán ez legrosszabb az egészben. Hogy azok, akiket szeretek, nem lehetnek velem, persze Gábor mindenért kárpótol, de akkor is... Tavaly sem volt egyszerű.
Viszont hazamenni sem anyagilag, sem időben nem lett volna értelme, hiszen ezerfele van a család, és senkivel nem tudtunk volna annyit együtt lenni, amennyit szerettünk volna, így viszont mindenkivel, minden nap beszéltünk, és emelett azzal az emberrel lehettem, akit a világon a legjobban szeretek. (sorry, Christmas all around, túl vagyok csordulva érzelmileg)

Holnap sétálunk egy nagyot, szétnézünk, hogy tényleg olyan óriásiak-e az óriási Boxing day (itt így hívják karácsony másnapját) leárazások. Ránk fog férni egy kis mozgás és némi friss levegő. :)

Még egyszer boldog Karácsonyt kívánunk midenkinek és hatalmas képzeletbeli ölelést  küldünk!