Gyakorlatilag a Halloween dekorációt egy lendülettel lecserélték karácsonyira.
Voltunk a Harrodsban, ami elképesztő. Nem véletlenül világhírű áruház. Minket nyilván megint az élelmiszer rész taglózott le, mi más... Kaja fanatikusok vagyunk mindketten...
De azért a 900£-os beluga kaviárt már pöttyet túlzásnak érzem...
Viszont megvan annak a varázsa, ha melletted úgy vásárolnak Chanel-t és Louis Voitton-t, mintha a sarki közértbe mennének...
Két hónapja érkeztünk, és tegnap először éreztem, mikor vasalás közben kipillantottam az ablakon, hogy itt vagyok otthon. Gábor ruháival, a közös ágyunkkal, a bőröndökkel a szekrény tetején, a pici szobánkban. Igen. Itt vagyok most otthon. Vele.
Ma már ha a metróra gondolok, akkor sokkal inkább a Baker Street jut eszembe, és nem a Nyugati. Már megszoktam, hogy a másik oldalon jön a busz, és hiányzik, hogy ha egy hétig (mint most a szabi miatt) nem beszélek angolul. Jól érzem magam itt. Jól érezzük magunkat. Persze messze vagyunk még a céljainktól, lakhatnánk szebb helyen, lehetne több pénzünk, jó lenne, ha lenne magic milk laktózmentes túró és tejföl a tescoban, stb. De azért így is jó. Szívesen megyek az indiai zöldségeshez, és inkább eszünk kuszkuszt, mint vágyakozunk a galuska után. Az új kihívás nem téliszalámit keresni, hanem kitalálni, hogy melyik fura növény (zöldség és/vagy gyümölcs) micsoda. Próbálunk beilleszkedni, elfogadni és megismerni a körülöttünk lévő új dolgokat, mert bőven van mit.
Google a barátunk. Segít kitalálni mire fel a sok tűzijáték (diwali), a mákvirág kitűző, mire utal a "remember, remember, the 5th of november..." kezdetű vers, ilyesmik. Így tanulunk mi, érdeklődve, figyelve a körülöttünk zajló dolgokra.
Így élünk mi. 2 hónapja itt...Londonban.❤️
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése