No az van, hogy az internet még mindig nincs bekötve a lakásba, ezért elég nehézkes blogolni, vagy bármilyen módon kapcsolatba lépni a külvilággal.
Legjobb barátunk és partnerünk a Costa Café sem elég ahhoz, hogy rendszert vigyünk ezekbe a dolgokba, egyelőre. Talán jövő hét végére beköltözik hozzánk is a civilizáció. Erről jut eszembe egy ide illő kép:
Röviden összefoglalva az elmúlt hetet:
Múlthét hétfőn megkezdődött a company induction, ami a cég bemutatásáról, papírok intézéséről és hasonlókról szól, nagyon kellemesen telt, jókat ettünk, bemutatták a hotel láncot, az éttermeket, majd kedden egy F&B training volt, ami speciálisan az éttermekben dolgozóknak szólt, service standardeket, probléma kezelést és hasonlókat ölelt át, szintén bemutattak egy hotelt, a Soho-ban ebédeltünk, életemben először részese lehettem egy afternoon tea-nek, eléggé menő volt.
Szerdán hajnal 6.30-kor kezdtem, szép új uniform és a supervisorom várt. Az első nap nem úgy telt, ahogy elképzeltem, kissé hűvösebbek itt a kollégák, mint odakint voltak, plusz eléggé kaotikus volt a reggel, korai vendégekkel, ketten is frissek voltunk a 3 fős team-ből, szóval kicsit örültem amikor vége lett a napnak, de azóta egyre jobb, lassan feltalálom magam önállóan, megtanulom majd, amit meg kell, és utána meglátjuk milyen lesz. A fizetés korrektnek tűnik, megszakadni nem kell, sok magyar van, pl az egyik supervisorom is, ők jófejek, de lassan majd a többiek is megismernek, aztán gondolom alakul, egyelőre messzemenő következtetéseket nem akarok levonni, inkább hagyom, hogy menjenek a dolgok. A lemondott interjúkról, amikre már nem mentem el, miután felvettek, még mindig van olyan, aki azt írta, hogy bármikor szóljak, ha valami nem stimmel és reméli, hogy fogunk még együtt dolgozni, ez azért legalább annyira pozitív, mint 4 nap alatt állást találni egy menő designer hotel láncnál.
Gábornak elkezdődött a suli - ha őszinte szeretnék lenni, túl sokat nem értek abból, ami ott zajlik, de már az is elég, ha ő élvezi, és abban pedig biztos vagyok, hogy a legjobb helyen van. Kell ennél több? :)
Természetesen neki is vannak magyar társai.
Voltunk Camden-ben egy koncerten, ahol a tanárok/oktatók bandái zenéltek, minőségi volt. Döbbenet, hogy itt a beléptetésnél megkérdezik, hogy diák vagy-e, és ha azt mondod, hogy igen, azt minden egyéb nélkül elfogadják, és mehetsz tovább a diákjegyeddel. Értelemszerűen senkiben nem merül fel, hogy úgy spóroljon 1 fontot, hogy hazudik. Na jó, az igazi döbbenet, hogy ezeken döbbenünk meg, pedig valahol ez lenne a dolgok normális rendje. Mint a normálisan működő tömegközlekedés, ahol tényleg az a megálló következik, amit kiírnak/bemondanak, vagy a szemetelés (nem szemetelés, hogy pontos legyek), stb. Nem tudom elégszer leírni, hogy sokakkal ellentétben, mi élni jöttünk ide, nem gyűjtögetni, hogy majd Neverlandben egyszer elkölthessük minden megtakarításunkat két nap alatt. Persze mindenkinek szíve joga úgy, és ott élni, ahogy és ahol akar, plusz mindenkinek mások a céljai, csak a trollok kedvéért hangsúlyozom, hogy a miénk ez. És lehet szeretni, meg nem szeretni Londont, nyilván az idő rövidsége miatt még erről sem tudok nyilatkozni, de esetleg meg lehet próbálni pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ha már úgy tűnik itt nem rakja ki a lábát senki eléd, ha vadidegenként megérkezve elindulsz valamilyen úton. De nem ragozom túl, csak így blogírás közben mindig rámtörnek ezek a mély filozofikus gondolatok.
Vidámabb: voltunk tegnap kirándulni - ahogy a fb fotók is tanúsíthatják - tényleg, lájkoljátok az Ági goes to UK-t Facebookon is.
Először a Temze partján sétálgattunk pár órát a Queen's Walk-on, megnéztük a Tower Bridge-t, a London Bridge-t, a Borough Market-ot (életveszélyesen jó illatok vannak ott), a The Globe-ot, bár túlzott turistáskodásba nem mentünk bele, ráérünk még.
Ezután elmentünk ismét Camden-be, ahol a marketben bolyongtunk és ettünk. Háááááát az valami egészen elképesztő hely. Iszonyat sok ember, millióféle nemzet konyhája, török, görög, spanyol, dél-amerikai, ááááh, elképesztő. Annyira az, hogy ennek egyszer majd ha lesz normális telefonom, normális fényképezővel, egy komplett fotós blogbejegyzést fogok szánni. Vagy többet.
Néhány fényképet most is csináltam, de messze nem adja vissza a hely hangulatát. Kipukkadtunk.
Ma dolgoztam, szokásos Costa Soy Cappucinomat iszogatva képernyőre vetettem ezt a bejegyzést, és most el is köszönök. Holnap offos vagyok, kedden dolgozom, majd szerdán megint off, és utána 4 reggeli shift (vagy több, a jövőheti beosztástól függően) egyhuzamban.
Pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése