5 hónapja itt

Bizony, már ilyen régen volt...

Az elmúlt eseménydús heteket (költözés, iskolai fellépésre lázasan készülődés, berendezkedés) most végre a jól megérdemelt egy hetes pihenés követi, aminek hála ma rávettt Gábor, hogy írjak végre blogot. :) Na nem mintha magamtól amúgy nem akarnék írni, csak amikor megint ennyi téma feltolódik, akkor nehezebb nekiállni.
Haladjunk akkor időrendben, és ugorjunk vissza egy hetet. 2-án megnéztük a Brick Lane Market-et, ami az eddigi egyik legőrültebb piacnak bizonyult. Designer market, mindenféle kézművesekkel, bolhapiaccal, zöldség árusokkal, fűszaggal, meg használtruha - itt szigorúan Vintage-nak hívják, és eléggé drága is - üzletekkel. Bővebb info róla angolul itt. Camdent szeretjük-imádjuk, ott viszonylag rendezetten egymás mellett van a Stables Market, a Camden Market, Camden Lock Market és az utcai árusok. A Portobello Roadon szintén az utca két oldalán (és néha a közepén), itt viszont még ezt a "rendszert" nem sikerült felfedezni, és amúgy is baromi nagy és hosszú az egész. Úgyhogy beszéljenek róla inkább a képek lejjebb.
Ugyanitt Gábor kiszúrta, hogy egy irányból sok ember jön, és biztos van ott valami, mire én mondtam, hogy tuti csak valami meccs, jobb esetben mise, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nézzük meg, így kerültünk a híres Columbia road-ra és annak virágpiacára, ahová el is határoztuk, hogy a tavaszi mini-kert berendezéskor vissza is fogunk térni.

Február 6-án volt az, amire Gábor már régóta készült, az un. LEP (live event project) koncert, ahol a suliban alakított bandák adták elő 20-30 perces élő műsorukat három estén keresztül, ebből az övéké az utolsó este vége felé volt, így az előtte lévő két estét is koncerteken töltötte. (én sajnos nem tudtam menni, mert reggeles voltam egész héten, és az totál kicsinál, még úgy is, hogy az új lakásunknak hála ráérek 45 perccel később kelni, ami hajnalban elég nagy szó). Szóval két hét kb kiesett a kis életünkből, mert én folyton dolgoztam, ő meg folyton próbált, de meglett az eredménye, mert a műsoruk a Fuel for the Fire-rel elég jól sikerült, nagyon pozitív visszhangja volt, tekintsétek meg a rövidke videót alább, és szorítsatok, hogy a jövőben is minél sikeresebbek legyenek, ha a tervek szerint együtt maradnak. A pub ahol voltunk délen nagyon hangulatos volt, olyan igazi angol kocsma féleség, és a legnagyobb szerencse az volt, hogy a Northern line pont járt, a fene nagy 48 órás nyamvadt tube (metró) sztrájk alatt is, ami két napra megbénította Londont, és gyakorlatilag nem volt olyan metróvonal a tizenvalahányból, ami járt volna. Mindezt azért, mert néhány ticket office-t (jegyirodát) be akarnak zárni, és a munkásokat átenni más pozícióba, ez pedig nem tetszik a szakszervezeteknek, ezért sztrájkolnak, és hogy igazán vicces legyen, holnaptól megint 48 órán keresztül. Mindez egyes számítások szerint úgy 200 millió fontjába kerül a városnak, és ha csak az én service chargeom csökkenését veszem, a foglalások törlései miatt, végülis lehet, hogy a számítás helyes. Na de mi ezekhez a szakszervezeti dolgokhoz nem értünk....

A koncert utáni pénteket regenerálódással és az éléskamra feltöltésével töltöttük (értsd, Arthurral a nyanyatankunkkal elmentünk jónagyotbevásárolni), majd főztünk, és aludtunk. Szombaton a döglést kiegészítve sétáltunk egy nagyon a mellettünk lévő parkban, ami tényleg hatalmas! Szerintem a tizedét se jártuk be 2 óra alatt, viszont találkoztunk egy rakás nagyon aranyos és nagyon éhenkórász mókussal. :)
Vasárnap kinéztünk a Time Out-ban egy Yorkshire és nemtudommi Ale (helyi sör) fesztivált, így át is bumliztunk Kelet-Londonba, hogy megnézzük, de a pub-ban, ahol elvileg volt, csak konyhaszagot és import csapolt söröket találtunk, úgyhogy kissé csalódottan visszamentünk Camden-be, hogy a Stables Marketen való fél órás bolyongás (nem a remek turista információs rendszeréről híres az a hely) után megtaláljuk a helyet, ahol a másik kinézett program, a Fifty years with The Who kiállítás volt, ami szintén nem jelentett mást, mint egy club-étteremben kirakott képeket, amelyek közül némelyikhez a vasárnapi ebédelőktől hozzá sem lehetett férni, de legalább ittunk egy-egy jó cidert a The World's End (A világ vége) nevű pub-ban, ami állítólag a legnagyobb pub is egyben, valamint játszottunk cseresznyés félkarú rablón, ahol 95 pennyből nyertünk 1 fontot, de meg is álltunk a csúcson, és hazajöttünk. :) A nap tanulsága az volt, hogy nem árt óvatosan bánni a Time Out-ban ingyenesként hirdetett programokkal, és nem szabad túl sokat várni tőlük.

Ma viszont ugyaninnen választottunk, és ezúttal nem csalódtunk. A National Gallery-ben voltunk (ami egyébként szintén ingyenes) és azon kívül, hogy egy csomó tök menő :D (na, most milyen kultúrálatlanank tűnök) kép van, Monet, Manet, Picasso, Cézanne, Van Gogh, most egy speciális kiállítás van, és Van Gogh két Napraforgók című képe van egymás mellett kiállítva, tehát meg lehet nézni a két kép készítési technikája közötti különbségeket, megérte kiállni a 20 perces sort, mert lenyűgöző volt látni a világ egyik leghíresebb képét néhány centiméterről. Végül sétáltunk egyet a városban, megnéztük a parasztvakítás fellegvárát, az M&M Shop-ot, ahol minden normálisnak tűnő ember azonnal megbolondul a mesterséges csokiszag és  színenként szétválogatott M&M drazsék láttán, majd a 13-as busz felső emeletének első ülésén ülve hazafele megcsodáltuk a belvárost a lenyugvó nap fényében.
Májkrémes-tojásos melegszendvicset ettünk, és teát ittunk hozzá, mint otthon gyerekkoromban.
így élünk mi itt. :) :) :)

Brick Lane market - bolhapiac

Brick Lane Market - A magányos kerékpár

Bolha piac - 3 csomag retek egy szááááázas

Barbie babát tessék

A Mennyország kapuja - kissé drága a belépő

Modern kori medicina minden problémára

Columbia Road - vasárnapi virágpiac

Tavasz

Osztriga árus a sarkon (azt hiszem az ÁNTSZ itt sírva vigadna)

Vasárnapi életkép. Ha kérdés lenne, miért jobb itt élni...

Lépten-nyomon ilyenekbe botlani - utcakép: Jeles

Fuel for the Fire - Live at The Bedford 06.02.2014

Golders Hill Park - csoda a város közepén

egyszerűen gyönyörű

Kanális

Dagadt mókus

Egy újabb pillanat a camdeni Stables Market-ről

Nelson, és az ő pazar kilátása a Trafalgar Square-en

M&M Shop - színenként válogatva

No comment. :)

Merry Christmas

Szánom-bánom bűnömet, hogy közel egy hónapja nem adtam hírt magunkról. Mentség, hogy a karácsonyi hajtás itt sem kímélt? Nem igazán, ugye? De most itt vagyok, és remélhetőleg a napokban még lesz időm írni.
Nos kezdem az elejéről akkor. Gábornak december közepéig volt suli, addig kb minden nap gyakorolt, suli előtt, vagy után, plusz még a bandákkal is. Nekem a hónap eleje még egészen laza volt, de aztán bedurvult, volt néhány olyan nap ismét, amikor sírva jöttem haza, és például az utolsó két nap a mostani szabim előtt is szószerint fájt már fizikailag. Közben felmondott és elment a kedvenc supervisorom is, úgyhogy kaptunk egy újat, aki nem rossz, csak új, szóval kicsit sok volt rajtam (rajtunk).
A hónap elején voltak itt barátaink, először nekem, majd Gábornak is, sétáltunk nagyokat, jó volt beszélgetni a régi/új ismerősökkel. Kicsit rossz, hogy egyelőre - főleg nekem - itt nem nagyon vannak ilyenek.

Voltunk a Winter Wonderland-ben is, ami a Hyde Park közepén található, a helyi "Vörösmarty tér" vidámparkkal ötvözve.  Egy szerda délután látogattunk ki, ami utólag zseniális ötletnek bizonyult, mert így szépen kényelmesen, tömegtől mentesen szét tudtunk nézni. Nagyon hangulatos, egységes bódék, egységes árak, egységes kínálat, bár a fa nyakkendő létjogosultságát a mai napig sem értem...

Winter Wonderland

Később Gábor barátaival vissza akartunk menni szombat este, de óriási tömeg volt, rendőrök engedték ki-be a látogatókat, és kb 150 méteres sor állt, úgyhogy inkább letettünk róla, és ittunk még egy sört. :)
Közben egész hónapban terveztük a karácsonyi menüt, és ajándékokat vásároltunk, így megint voltunk Camdenben. Még ősszel elhagytam az kedvenc türkiz fülbevalóm egyik felét, ezért ott vett nekem Gábor egy másikat. Természetesen nem maradhatott ki a gasztronómiai kaland sem, ezúttal salted beef in rye bread (nagyjából főtt marha köményes kenyérben), és egy sült sertéshúsos szendó, jack daniels szósszal volt a menü, mindkettő elképesztően jó volt, utóbbiban a saláta és a mézes-mustáros szósz is isteni volt.

Camden Market - roast hog

Többször voltunk az Oxford street-en is, amiről annyit kell tudni, hogy ilyenkor katasztrófa. Mérhetetlen tömeg, mindenki nyomul és vásárol. Egyébként a fények, amik idén november 12-én gyulladtak ki, nagyon szépek, este gyönyörű látvány.

Oxford Street, London

Kirakatnézegetésünk egy másik epizódjakor a Selfridges és a Harrods került terítékre. Biztosan tudjátok, hogy mennyire gasztro-fanatikusok vagyunk mindketten, tehát ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy mindkettő "élelmiszer-osztálya" maga a földi paradicsom. Előbbiben még egy elképesztő szakácskönyv részleg is volt, ahol az összes valamire való séf könyvei egyhelyen megtalálhatóak. Néhány száz fontot könnyedén ott tudtam volna hagyni.

A Harrodsban persze a néhány ezer is megoldható, hiszen például egy tégely beluga kaviár 900 jó angol fontot kóstál. :) De a pármai sonkától az érlelt steak-ig van ott minden, amitől úgy érezhettem magam, mint Alice csodaországban. Ciki vagy sem, de engem ez sokkal jobban érdekelt, mint az egymás mellett található LV és Chanel boltok...

Harrods - caviar

Gábor 10. heti vizsgái jól sikerültek, hála a sok gyakorlásnak, jobb értékeléseket kapott, mint a korábbin, pedig az sem volt rossz, közben engem beszippantott a mókuskerék, és 16-i héten már nagyon nehezemre esett bemenni, főleg úgy, hogy reggelente apránként intéztük a bevásárlást.
Csütörtökön ismét elmentünk a Borough Market-re, mert elhatároztunk, hogy a karácsonyi menüt nem holmi zöldségekből, hanem egyenesen a legmenőbb piacról származó zöldségekből fogjuk megfőzni. Egyelőre azt kell mondjam, ez igen jó döntés volt.

A sütemények egy része már kész. Az egyik egy almás-erdei gyümölcsös pite, amihez Bramley almát is használtunk, ez egy nagyon menő, nagy és savanyú almafajta, amit itt kifejezetten pitékhez és más almás süteményekhez használnak. Nyersen viszonylag kemény, így párolva remek állaga lesz, tökéletes sütéshez.
A másik az otthonról (Gábor apukájáéktól) kapott dióból készült dió torta, amire nemsokára rákerül a csokis-diós máz is. Ha ezek elfogynak, jöhet az apple-walnut crumble, vagyis egy párolt almás alapú diós-tésztamorzsával megsütött süti, amit vanília sodóval eszünk, és a banana bread, ami (a változatosság kedvéért) egy diós-banános kenyér formában sütött süti.
El fogunk gurulni... :)

apple-berry pie
recept itt: http://www.jamieoliver.com/recipes/fruit-recipes/appleberry-pie

A karácsonyi menü francia halleves lesz, főételként pedig bőrös karaj, sült zöldségek (mini répa, paszternák, kelbimbó), kacsamell, sült hal, lilahagymás krumplisaláta, sütőtökös-édes burgonyás krumplipüré és zöldsaláta. Igen, azt hiszem nálunk a karácsony - és a mindennapok is az étel körül forognak.
És ezt mi így imádjuk, főleg, hogy még fogytunk is mindketten, mióta itt vagyunk.

Ebben a remek időben amúgy sem nagyon tudunk mit csinálni, mint főzni és enni, mert ma konkrétan egész álló nap szakadt az eső, és fúj a szél.

Bár tervezek még írni, de azért ezúton is nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvassa blogot, és mindnekinek akivel idén (sem) karácsonyozhatok együtt, de hiányzik nagyon! Ugyanakkor nem kell aggódni, mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, első közös karácsonyunk van itt, a ködös-esős, de gyönyörű Londonban.

Ági

Market tour in London Part 3: Camden Market

Camden Town-ról és a Camden Marketről már annyit áradoztam, hogy mos rövidre is fogom, és beszéljenek inkább a képek. Ha valami, hát ez tényleg a HELY, ahová el kell menni, ha Londonban vagy. Megunhatatlan, úgy érzem századjára is pont ugyanolyan lelkesedéssel nézném végig az árusokat, és a rengeteg kacatot, amit kapni lehet. 

A market tulajdonképpen nem egy piac, hanem több kicsi, Camden Lock, Camden Lock Village, Camden Stables és Camden Market, ahogy erről nagyszerűen okosít ez az oldal. 

Tényleg nem túlzás azt állítani, hogy itt bármit lehet kapni, zoknitól a bakelit lemezig. Felsorolni is nehéz volna az árusokat, úgyhogy nem is teszem. Ha ide készülsz, érdemes üres gyomorral tenni, mert a világ minden szegletének konyháját meg lehet itt kóstolni. Kínai, japán, koreai, etióp, török, görög, magyar (megbízást kaptunk a kipróbálására, bár nem nagyon vonz minket egyelőre a lángos, de majd meglátjuk mit tehetünk), libanoni, spanyol, amerikai, amit csak akarsz, de tényleg. Szinte mindenhol ugyanazok az árak, 3-4-5 fontba kerül minden, és ezért általában bőséges, akár két főnek is elegendő adagot kapsz, és sehol nem sajnálják a bele valót. Legutóbb egy görögnél ettünk, nagyjából egy gyros tálnak megfelelő ételt, és isteni volt, ketten kipukkadtunk tőle, de azért még leöblítettük egy banános-epres-nutellás óriás (a szó szerint) palacsintával. De ettünk már itt texasi bbq oldalast és csirkét, marha húsos szendvicset (argentint és helyit is), jamaicai kolbász wrap-et (irgalmatlanul csípős, csak erős idegzetűeknek), fish&chipset, kézzel készült csokit és fudge-ot, stb. A központi "food court" hétvégén a legizgalmasabb, ezért ha képes vagy elviselni a tömeget, akkor érdemes menni. Hétköznap jóval kevesebb konyha van kint, de azért éhen halni akkor sem fogsz. :)