És az élet már éppen kezdett unalmassá válni, amikor....

... a feje tetejére állt minden. Ami miatt se kedvem, se időm nem volt blogot írni. Igazából most sincs, de azt gondolom, a hűséges olvasók megérdemlik, hogy némi hírt adjak magunkról. Sajnos a blog sok mindenre jó, de sok mindent nem jó leírni benne, mert ki tudja, hogy ki, hol és mikor használja fel ellened, úgyhogy nagyvonalakban vázolom csak mi a helyzet.

Szóval hol is kezdődött, januárban elköltöztünk az első helyről, Wembley-ből, ahol a lakótársakon át a macskán keresztül a penészig sok mindennel meggyűlt a bajunk. Az új helyen jól éreztük magunkat, közel is volt, imádtuk a közeli parkot, de úgy látszik május a változások hava volt, úgyhogy megint költözünk. Londonban ilyen az élet. Komolyan gondolkozom, hogy azután hogy, az elmúlt egy évben kb nyolcszor költöztünk, már ki sem kellene pakolni a bőröndöket. :) De hát ez van, szépen lépésről lépésre majd egyszer talán eljutunk addig, hogy egy "saját" (értsd nem másokkal megosztott) kis kertes valamit bérelünk a hatodig zónában (mert közelebb valószínűleg megfizethetetlen) (az igazi álmainkban veszünk), addig meg marad ez. A változás jó. Azt mondják. 

A munkahelyem is elég stresszes volt az utóbbi időben, még februárban történt egy manager váltás, és azóta sok dolog változott, néhányan felmondtak, és ezek miatt már nagyon nem éreztem jól magam ott, próbáltam feljebb küzdeni magam, és úgy tűnt, hogy sikerül is, de végül ismét visszautasítottak, és nem kaptam magasabb pozíciót, pedig mindent megtettem érte. Ez éppen elég volt, és elkezdtem új munkát keresni, és a lehető legjobb pillanatban kaptam is. Igazi álom hely, az egyik legjobb hotel Londonban, nagyon angol, nagyon luxus, nagyon-nagyon-nagyon örülök és még jobban izgulok, hogy ott dolgozhatok majd. Óriási kihívás és lehetőség, rettentő izgatott vagyok, a hónap végén kezdek, rögtön a költözés után. Közben pedig ugyanazon a napon, amikor én új munkát kaptam, végre Gábor is kapott egy jó kis részmunkaidős bartender munkát egy tök jó pub-ban a belvárosban, pont olyat, amilyet elképzelt. A suli és a gyakorlás, meg a jövőre való koncentrálás mellett épp ilyenre van szükség ahhoz, hogy kicsit nagyobb anyagi biztonságban legyünk, de maradjon idő a zenére is. Jó hajtós, pörgős hely, én mindenesetre nagyon büszke vagyok rá, mert még mindig nem elfelejtendő, hogy alig egy éve kezdett el angolul tanulni, és mára már minden helyzetben megállja a helyét. A suli lassan a végéhez ér, lesz ismét koncert, amit szintén nagyon várok. A múltkor pedig egy másik bandával játszott egy pub-ban is, ami az első "hivatalos, nem iskolai" fellépése volt, és szerintem nagyon jók voltak. Nem csak azért mert egyébként baromira elfogult vagyok. 

Júliusban haza látogatunk egy rövid, de annál zsúfoltabb "nyaralásra", kicsit aggódom, mert tényleg rengeteg mindent kell belepréselni abba az alig 8 napba, de nincs túl sok választási lehetőségünk.

Remélem, hogy pár héten belül újra minden egyenesbe áll, kicsit több időnk lesz, és végre megint jó kis londoni élménybeszámolókat és turista leírásokat írhatok itt nektek, mert higyjétek el, nagyon szeretnék inkább azokról beszélni. De mostanában szinte még a boltba lemenni sincs időnk, nem hogy bármit megnézni. 

ígérem, amint tudok, jelentkezek.

Viszont ami mindennél fontosabb,és a legjobb dolog, ami májusban történt: egy évesek lettünk. Egy éve (valójában már egy éve és egy hónapja) ugyanúgy és jobban, és mindegy mi történik, mi akkor is együtt vagyunk és együtt küzdünk meg mindenért. Csak ezt számít.

Nem sok semmi

Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt két hetet. Előre vetítem, nem vagyok túl jó passzban, és ennek főleg munkahelyi okai vannak. Röviden azért, mert az eddigi főnökünk átmegy egy másik hotelbe a csoporton belül, ami neki tök jó, meg előrelépés, meg minden, mi viszont ott maradtunk manager nélkül, és hát eléggé kaotikus ez az átmeneti állapot, van egy új, meg egy már nem annyira új, de nem is túl régi supervisor, meg egy régebbi, és ennyi. Igazából nincs még gazdája a háznak, mert az új manager csak március elején kezd, és ez egy eléggé stresszes időszak most. Rengeteg apró-cseprő faszság van, amiket én jól magamra veszek, ha van hozzá közöm, ha nincs, és ettől elég feszült vagyok. Meg amúgy is, egy új manager mindig agyhalál, ha túl simulékony, akkor azért, ha túl szigorú, akkor meg azért. Egyébként az összes feljebb lévő nő... ha még lenne kérdés. :) Volt olyan munkahelyem, ahol 7 főnököt éltem túl 2,5 év alatt, de mondjuk nem is kellett soha diétáznom a gyomorideg miatt...na de nem akarok előre károgni, majd meglátjuk mi lesz. Ezen kívül viszont nyit egy új szállodánk, ami miatt tengernyi új pozíció van, supervisori is, és én haladnék felfele, de abba az irányba most nem engednek, mert ugye nincs management az étteremben, így senki nem mehet el (mármint ha csak fel nem mondd, de annyira meg senki nem bolond, mert egyébként ez egy elég jó cég). A beosztásom is kaotikus, múlthéten pénteken kaptam meg például az ehetit, hétfő-kedd offal, amikor ugye Gábor egész nap suliban van, és a múltheti is ugyan ilyen volt, vagyis sehova se tudunk menni, mert reggeles vagyok, hétvégén meg estés. Szóval kicsit szívás most az egész. Nem nagyon van miről beszámolni, mert nem voltunk sehol.
Illetve de, múlt hét kedden Gábor régi barátja lépett fel a 100 nevű klubban az Oxford Circusnál, egy szóló gitáros-énekest kísért a banda, nagyon jó volt, minőségi, már amennyir én a zenei analfabetezimusommal ezt meg tudom ítélni. :) Jó volt kimozdulni, még úgy is, hogy másnap reggeles voltam.
Egyébként azt nem értem, hogy hogy lehet, hogy kint egy évig reggeles voltam, és nem csak hogy bírtam, de szerettem is, itt meg gyűlölöm, mert állandóan fáradt vagyok. Mondjuk ott nem 9 órás volt a shift, hanem maximum 8, nem fél óra az út haza busszal, hanem 10 perc kocsival, és nem voltam háziasszony is egyben (ez nem panaszkodás, tény), szóval így rögtön meg is válaszoltam a kérdést.
Mindenesetre rettenetes kondiban vagyok, úgyhogy ma (Gábor hosszas fülrágására) elmentem megnézni egy gym-et, és ha elég erős leszek, még járni is elkezdek, mert kivan a testem. Mint tudjuk az egész napos talpalás meglehetősen egysíkú mozgásforma, és én sem leszek fiatalabb, ergo erőt kellene gyűjtenem, hogy újra mozogjak. Istenem, a régi szép idők, amikor egy héten ötször-hatszor voltam edzeni. Mondjuk akkor meg azon kívül nem volt életem...
Bocsánat, hogy ide-oda ugrálok, igazából most magammal is beszélgetek. Millió dolog változott meg körülöttem, és valamiért olyan periódusban vagyok, hogy egész nap ezeken a dolgokon jár az agyam. Lassan fél éve, hogy itt vagyunk, és még mindig nehéz feldolgozni dolgokat, amik már nem úgy vannak, mint régen.
Egyébként egy témáról most is tudnék írni, az pedig a főzés.
Komolyan gondolkozom egy új Ági megfőzi Angliát blogon az Ági megfőzi Amerikát mintájára. Rengeteget főzünk ugyanis. Ennek több oka van, például, hogy imádunk enni, eléggé finnyásak vagyunk a kajára (értsd, szeretjük tudni mi van benne), nagyon sokat lehet rajta spórolni, mindig azt esszük, amit szeretnénk, és végül, de nem utolsó sorban: főzni jó! Sütni nem annyira, de abban is remekül fejlődök, és ezért gondolkozom egyre erősebben, hogy ha lenne rá igény, akkor nekiállnék megint. Nem alkotok világmegváltó recepteket, de tudom, hogy mennyire fontos, hogy az embernek legyen némi inspirációja, hogy ne mindig a bolognai-rakott krumpli - rántott hús háromszögben mozogjon (nem mintha ezek nem lennének tök jó kaják), de talán másnak adhatnék ötleteket én is. Kint élőknek, otthon élőknek egyaránt. Érdekes hatással vannak itt ránk a különböző konyhák, és néha egészen meglepően jó dolgok sülnek ki a különböző fúziókból. Mondjuk egy lájkkal meg lehetne dobni, ha szerintetek lenne értelme.

Tegnapi story, megtaláltam a tökéletes palacsinta receptjét (sokak szerint ahhoz nem kell ész, pedig de), sütöttem is kb 30 darab palacsintát, de a diós-mazsolás-csokis töleléket nem volt idő megcsinálni hozzá, mert közben hazaért Gábor, és mire hátrafordultam, már láttam, hogy a lekváron és kakaón kívül felesleges bármivel is erőlködnöm, mert mire kész lenne, addigra nem lenne mibe beletölteni. :D
Szintén megtaláltam a tökéletes kakaóscsiga receptjét, a tökéletes seafood risottot (tengeriherkentyűs rizottó), stb. Szóval kicsit ebben élem ki magam, a kreativitásomat. Megnyugtat, feltölt, és örömmel tölt el, főleg amikor ízlik a közönségnek. :)
És nem utolsó sorban, itt sokkal élvezetesebb jó (sőt kiváló) alapanyagokból főzni, mint Colorado-ban volt a műanyag cuccokból. :D

Merry Christmas

Szánom-bánom bűnömet, hogy közel egy hónapja nem adtam hírt magunkról. Mentség, hogy a karácsonyi hajtás itt sem kímélt? Nem igazán, ugye? De most itt vagyok, és remélhetőleg a napokban még lesz időm írni.
Nos kezdem az elejéről akkor. Gábornak december közepéig volt suli, addig kb minden nap gyakorolt, suli előtt, vagy után, plusz még a bandákkal is. Nekem a hónap eleje még egészen laza volt, de aztán bedurvult, volt néhány olyan nap ismét, amikor sírva jöttem haza, és például az utolsó két nap a mostani szabim előtt is szószerint fájt már fizikailag. Közben felmondott és elment a kedvenc supervisorom is, úgyhogy kaptunk egy újat, aki nem rossz, csak új, szóval kicsit sok volt rajtam (rajtunk).
A hónap elején voltak itt barátaink, először nekem, majd Gábornak is, sétáltunk nagyokat, jó volt beszélgetni a régi/új ismerősökkel. Kicsit rossz, hogy egyelőre - főleg nekem - itt nem nagyon vannak ilyenek.

Voltunk a Winter Wonderland-ben is, ami a Hyde Park közepén található, a helyi "Vörösmarty tér" vidámparkkal ötvözve.  Egy szerda délután látogattunk ki, ami utólag zseniális ötletnek bizonyult, mert így szépen kényelmesen, tömegtől mentesen szét tudtunk nézni. Nagyon hangulatos, egységes bódék, egységes árak, egységes kínálat, bár a fa nyakkendő létjogosultságát a mai napig sem értem...

Winter Wonderland

Később Gábor barátaival vissza akartunk menni szombat este, de óriási tömeg volt, rendőrök engedték ki-be a látogatókat, és kb 150 méteres sor állt, úgyhogy inkább letettünk róla, és ittunk még egy sört. :)
Közben egész hónapban terveztük a karácsonyi menüt, és ajándékokat vásároltunk, így megint voltunk Camdenben. Még ősszel elhagytam az kedvenc türkiz fülbevalóm egyik felét, ezért ott vett nekem Gábor egy másikat. Természetesen nem maradhatott ki a gasztronómiai kaland sem, ezúttal salted beef in rye bread (nagyjából főtt marha köményes kenyérben), és egy sült sertéshúsos szendó, jack daniels szósszal volt a menü, mindkettő elképesztően jó volt, utóbbiban a saláta és a mézes-mustáros szósz is isteni volt.

Camden Market - roast hog

Többször voltunk az Oxford street-en is, amiről annyit kell tudni, hogy ilyenkor katasztrófa. Mérhetetlen tömeg, mindenki nyomul és vásárol. Egyébként a fények, amik idén november 12-én gyulladtak ki, nagyon szépek, este gyönyörű látvány.

Oxford Street, London

Kirakatnézegetésünk egy másik epizódjakor a Selfridges és a Harrods került terítékre. Biztosan tudjátok, hogy mennyire gasztro-fanatikusok vagyunk mindketten, tehát ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy mindkettő "élelmiszer-osztálya" maga a földi paradicsom. Előbbiben még egy elképesztő szakácskönyv részleg is volt, ahol az összes valamire való séf könyvei egyhelyen megtalálhatóak. Néhány száz fontot könnyedén ott tudtam volna hagyni.

A Harrodsban persze a néhány ezer is megoldható, hiszen például egy tégely beluga kaviár 900 jó angol fontot kóstál. :) De a pármai sonkától az érlelt steak-ig van ott minden, amitől úgy érezhettem magam, mint Alice csodaországban. Ciki vagy sem, de engem ez sokkal jobban érdekelt, mint az egymás mellett található LV és Chanel boltok...

Harrods - caviar

Gábor 10. heti vizsgái jól sikerültek, hála a sok gyakorlásnak, jobb értékeléseket kapott, mint a korábbin, pedig az sem volt rossz, közben engem beszippantott a mókuskerék, és 16-i héten már nagyon nehezemre esett bemenni, főleg úgy, hogy reggelente apránként intéztük a bevásárlást.
Csütörtökön ismét elmentünk a Borough Market-re, mert elhatároztunk, hogy a karácsonyi menüt nem holmi zöldségekből, hanem egyenesen a legmenőbb piacról származó zöldségekből fogjuk megfőzni. Egyelőre azt kell mondjam, ez igen jó döntés volt.

A sütemények egy része már kész. Az egyik egy almás-erdei gyümölcsös pite, amihez Bramley almát is használtunk, ez egy nagyon menő, nagy és savanyú almafajta, amit itt kifejezetten pitékhez és más almás süteményekhez használnak. Nyersen viszonylag kemény, így párolva remek állaga lesz, tökéletes sütéshez.
A másik az otthonról (Gábor apukájáéktól) kapott dióból készült dió torta, amire nemsokára rákerül a csokis-diós máz is. Ha ezek elfogynak, jöhet az apple-walnut crumble, vagyis egy párolt almás alapú diós-tésztamorzsával megsütött süti, amit vanília sodóval eszünk, és a banana bread, ami (a változatosság kedvéért) egy diós-banános kenyér formában sütött süti.
El fogunk gurulni... :)

apple-berry pie
recept itt: http://www.jamieoliver.com/recipes/fruit-recipes/appleberry-pie

A karácsonyi menü francia halleves lesz, főételként pedig bőrös karaj, sült zöldségek (mini répa, paszternák, kelbimbó), kacsamell, sült hal, lilahagymás krumplisaláta, sütőtökös-édes burgonyás krumplipüré és zöldsaláta. Igen, azt hiszem nálunk a karácsony - és a mindennapok is az étel körül forognak.
És ezt mi így imádjuk, főleg, hogy még fogytunk is mindketten, mióta itt vagyunk.

Ebben a remek időben amúgy sem nagyon tudunk mit csinálni, mint főzni és enni, mert ma konkrétan egész álló nap szakadt az eső, és fúj a szél.

Bár tervezek még írni, de azért ezúton is nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvassa blogot, és mindnekinek akivel idén (sem) karácsonyozhatok együtt, de hiányzik nagyon! Ugyanakkor nem kell aggódni, mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, első közös karácsonyunk van itt, a ködös-esős, de gyönyörű Londonban.

Ági

Hétköznapok 1.0

Sajnos itt viszonylag hamar eljött az "unalmas" hétköznapok ideje, mivel már nem nagyon csodálkozom rá a boltokban kapható dolgokra, az indiai fűszerekre és a bal oldalon közlekedő buszokra. E mellett pedig holnap lesz 8. napja, hogy egyhuzamban dolgozom, és pénteken leszek csak offos, szóval eléggé elfáradtam már. Főleg, hogy sikerült vasárnap estéről hétfő reggelre beosztaniuk (szerencse, hogy megnézik az előző heti beosztást...), így alvással megint igen gyengén állok. :S Ilyen ez a traktoros élet.

Na de a múltkor még ígértem beszámolót. Nos voltunk egy Jamie's Italian étteremben, ami Jamie Oliver egyik lánca. Elég jó hely, nem túl puccos, rengetegen vannak (szombat este voltunk), a kiszolgálás eléggé semmilyen (nyilván rohanásban van az összes felszolgáló), ellenben a kaja zseniális volt. Előételnek egy olasz sonka és szalámi tálat ettünk, mellé olívabogyót, főételnek pedig seafood bucatinit, ami mindenféle tengeri bizbaszokkal tészta paradicsom szósszal, Gábor pedig hasonló stílusú seabass-t, ami tengeri sügér (asszem :D ). Szerencsére az adagok pont olyanok voltak, hogy még egy brownival és egy tiramisuval le tudtuk vezetni a vacsorát. :) Nem olcsó, ellenben megéri. Szerintem megyünk máskor is.

Itt is van "Ross" - juhú :)
Ross minden Amerikában élő/járó legjobb barátja, mint az korábban az Ági goes to USA blogról is kiderült. :) Minden ruhamániások szentélyét itt Tkmaxx-nak hívják. Ahogy már annyiszor emlegettem, ugyanannyi a minden, beleértve az itt kapható márkás ruha, mint az USA-ban, csak itt fontban. :)

Főzünk
Méghozzá sokat. Annyira jól akklimatizálódtunk, hogy a minap a menü vöröslencse krémleves volt yellow chicken pukka curry-vel... Lassan elkezdek száriban járni. :)))) A hozzá vásárolt garam masala pedig annyira erős, hogy az a doboz kb életünk végéig elég lesz. Ugyanez a helyzet a chilli porral. Jamie szakácskönyvéből sokat főzök/főzünk, úgyhogy nem kell aggódni, éhen nem halunk. Ha Gábor összeszedi magát, akkor remélhetőleg képes beszámolókat is találtok majd a Derchef blogon.
Talán addigra a gyomrom is megszokja az indiai fűszereket, és nem fog egész nap égni, mint a pokol. :)

Együttélés a lakótársakkal
Nehéz. És ezt hosszan tudnám cifrázni. Sajnos a tisztaság és kultúra iránti igény nem mindenkiben van azonos szinten, ez pedig ha nem is vezet verbális konfliktushoz, azért szép lassan felőröl. Továbbra is átmenetinek szeretném ezt a helyet tekinteni, és amint lehet elköltözni. Persze ehhez idő kell, és azt is tudom, hogy amikor idejöttünk nem nagyon volt más opció, és lehetne sokkal rosszabb is, de akkor is...

Honvágy
Nincs. Na jó, megfogadtam, hogy nem állok neki lelkizni, de ezek szerint csak eljutottam idáig. :( Kint (az örökkön-örökké emlegetett USA-ban) is egyedül éreztem magam, de azért ott legalább voltak hasonszőrű magyarok, akikkel elvoltam. Itt sajnos egyelőre senki nincs. Jó, nyilván a munkatársakkal elbeszélgetek, a magyar supervisorommal egész jól kijövünk, de ilyen spontán társaságom nincsen, és bár Gábort imádom, azért egy ember, még ha az a szerelme is, nem elég. Nem mellesleg csajos dolgokról elég nehéz vele beszélgetni. :)
Lassan jó lenne felvenni a kapcsolatot a kinti ismerősökkel, mármint személyesen, mondjuk meginni egy kávét, vagy ilyesmi, de mint otthon is, itt is mindenki baromi elfoglalt.
Nekem is ez a legnagyobb bajom, hogy állandó idő hajkurászásban vagyok, és csak úgy repülnek a napok. Néha azon kapom magam, hogy azt sem tudom hanyadika van. Ez kicsit frusztráló. Az időjárással karöltve (ami jelenleg szakadó esőben merül ki) és a fáradtsággal együtt eléggé depresszióba taszít.

Na jó, már nincsenek összefüggő gondolataim, úgyhogy mára ennyi. Igyekszem aktívabb lenni.