2 hét és indulás

Utolsókat rúgjuk Balatonlellén, és már gőzerővel megy a készülődés az utazásra.
Augusztus elején megvettük a repülőjegyet, azóta már lefoglaltuk a szállást az első pár napra (a haditerv, hogy ezalatt találunk valami fixet), sőt - hála az online csodának - már vonatjegyünk is van Luton-ból Londonba. Azért lassan alakul.
Keresem a munkát is, ma megkaptam az első interjú időpontomat, rögtön 11-re. :) Juhéj! Apró örömök az életben.
Napi bölcsességem ezzel kapcsolatban: "A munkakeresés olyan, mint a lottó ötös. Csak egyszer kell, hogy bejöjjön.". A nagy számok törvénye alapján, ha sok helyre elküldöm, akkor előbb utóbb sikerülni fog. Egyelőre elég menő helyekre küldözgetem, továbbra is hanyagolom a kávézós munkákat, hátha akad ebben a színvonalban valami. Az állás hirdetések közül nem egy dobogtatta meg a szívem. :)
Ezzel egy időben próbáljuk megorganizálni (milyen szép szó, főleg, hogy nincs is, de ha már beleírtam, itt hagyom) az utolsó egy hetet, amit itthon töltünk. Fergeteges élmény. Ide menni, oda menni, család, barátok, papírok, orvos, stb. Persze már látom, hogy nem fog minden beleférni, de most legalább annyira nem nyomaszt az érzés, hogy ha most nem intézem el, akkor egy évig biztosan nem lesz rá lehetőségem. Bár ki tudja, mikor jövünk legközelebb haza, de azért remélem egy éven belül sikerül.
Mindegy, akkor is nehéz, van esemény bőven, és néha még mindig úgy érzem, hogy ez nem is velem történik. Azért már nagyon várom, de egyéb értelmes gondolatom nem lévén, mára ennyi. :)