Húsvét

Hála az itteni szokásoknak, és annak, hogy Nagy Péntek munkaszüneti nap, volt 3 egymást követő szabadnapom, ami mozgalmasan telt. 

A csütörtököt fodrásznál töltöttük, korán kelés után, Gábornak igazították csak a haját, mintegy 45 percben, mert már kedden levágták, az enyémet viszont akkor vágták, és szerintem állati jó lett, de laza 4 órát töltöttem ott. Mindezt persze ingyen, Toni&Guy minőségben. London, mi így szeretünk. Ez viszont kicsit átírta az aznapi tervünket, ami Borough Market látogatás lett volna, így csak bevásároltunk, és összeütöttünk Jamie (Oliver) nyomán egy klassz guacamoles, csirkés tortillát, majd bedőltünk az ágyba. Pénteken viszont sikerült odaérnünk. A történet ott kezdődött, hogy Gábor pár hete elkezdett rápörögni a Húsvétra, legnagyobb aggodalma pedig az volt, hogy honnan lesz sonka és torma. Elkezdtünk tehát céltudatosan nézelődni, és egyre aggasztóbb lett a kép, mivel egyáltalán nem meglepő módon se sonka, se (friss)torma nem volt sehol az általunk rendszeresen látogatott supermarketekben. Bár a torma (horseradish), mint olyan, eléggé népszerű, de a sonka abban a formájában, ahogy mi képzeljük, nagyon nem az, itt ugyanis Húsvétkor leginkább bárányt esznek. Szóval arra jutottunk, hogy vagy a Borough-n vagy sehol... Nem túl hosszú nézelődés után rá is akadtunk a kincsekre. Először a füstölt elsőcsülökre, amit szinte nevetséges áron , 5,5£-ért vettünk, és tökéletesen megfelelt az elvárásainknak, hogy alkalmas legyen tormával és tojással húsvéti reggelinek. Megfőztük, és nagyon finom, kellemesen sós (nem annyira, mint az otthoniak), füstöst, a lefagyasztott leve pedig remek lesz lencsefőzelékbe. 

Ezután meglátogattuk kedvenc zöldségesünket, a Turnipborough-t, aminél jobb, és drágább nem hiszem, hogy van Londonban. Valószínűleg a tormára is ezért nem írták ki az árát, így előidézve azt, hogy ne csak a reszeléskor , de már a fizetéskor is könny szökjön a szemünkbe. 8,80 £-t 60 dkg-ért, az úgy 5-6000 forintos kilónkéti ár... Igen, tudom, kár volt kiszámolni. Na de egyszer van Húsvét, és hát az íze, mint az aranyé... :D Trükk a reszeléshez, ha kontaktlencsét viselsz, nem csípi a szemed, legalábbis ezt tapasztaltam. Na de viccen kívül, nagyon finom lett minden, még a mazsolás kalács is, amit Gábor sütött, meg az én epres-málnás kosárkáim, és a spárgaleves. Vizuális effektek alább... 

Úgyhogy tegnap a sütés-főzés után boroltunk be az ágyba, mint a kis gömböcök...

Ma londoni városnézést terveztünk, mert már amúgy is rég voltunk, így a Temze partján tettünk egy kört. A London Eye-nál olyan sor volt, hogy azt nem is hittük el. Amúgy is csurig van a város. Mondjuk érthető, nagyon szép, zöldel minden, tisztaság van, tele van programokkal,  nem esik (még), úgyhogy igazi turista paradicsom most (is). De hát ezért is szeretjük. 

Voltunk még a Berwick street-en, ahol a Record Store Day keretein belül volt happening, ami arról szól, hogy a (bakelit) lemezboltok ünneplik magukat, egy olyan korban, amikor már szinte senki nem vesz hanghordozót. Mindez élő zenével, a szokásos street food (utcai kajások), ruha és zöldségárusokkal körített market hangulatban, a Soho közepén.

Sajnos nekem holnaptól megint munka, de elvileg jövőhéten 4 szabadnapom lesz, úgyhogy talán kibírom valahogy, bár néha nem egyszerű...

Lassan el is teszem magam ismét, tényleg, mint valami nyugdíjas, pedig biztos lenne még mit mesélni, de majd kitalálom és megírom hamarosan.

Addig is boldog nyulat és sok locsolót mindenkinek!

Répák a fán

Húsvétoló Simpson 

Berwick RSD14

Esti gyors

Az elmúlt egyhét eseményeit próbálom meg röviden összegezni. A szülinapi piknik sajnos elmaradt, mivel beköszöntött a rossz idő múlt héten, azóta viszont szerencsére megint szép meleg, néha napos idő van, és mivel órát is állítottunk, ezért majdnem nyolcig világos. Ezt szó szerint beárnyékolja az elmúlt pár napban érkezett afrikai porfelhő, ami miatt ma egész délelőtt olyan volt, mintha köd lenne, és hat és fél hónap után most először éreztem a szmogot. Mondjuk a parkban, ahol futni szoktunk nem volt zavaró, úgyhogy remek teljesítménnyel ma is legyőztem önmagam, és futottam egy kört, sőt ezen kívül is meglepően sok mindent elintéztem és kiderítettem, ami ugye nem az erősségem, de mit tesz, ha akkor vagyok szabadnapos, amikor Gábor egész nap suliban van...
Mostanában megint elég sok a stressz, első sorban a meló miatt, mivel nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene, és ez a fizetésünkön is meglátszik, ami ugye az egyes számú motiváló tud lenni egy munkahelyen. Na mindegy, ebbe hosszabban nem mennék bele.
Szokás szerint istenieket főztünk, tegnap például egy igazi gyöngyszemet, a leveles tésztába csomagolt angol reggelit, amit egyszerűen zseniális.
Az kinyújtott leveles tésztába egyszerűen belepakolod a lepirított hagymás gombát, rá egy kis babot (baked beans, paradicsomos bab), arra a sült kolbászka, összecsomagolod és be a sütőbe, még egy tükör tojással lehet fokozni, és akkor garantáltan nem kell ebéd sem...

Ah, majd' elfelejtettem beszamolni a legújabb szenvedélyemről, a freecycling-ről, aminek az a lényege, hogy a helyi közösségek online ajánlanak illetvek kérnek ingyen, az eredeti tulaj számára már felesleges, de másoknak hasznos tárgyakat, bútorokat, mindenféle háztartási cikket, ruhát, bármit. A képlet egyszerű, kiírod, hogy mit keresel, vagy ajánlasz, hol teszed, majd egy két email váltás után szerencsés esetben elmész a közelben lévő házhoz és összeszeded vagy odaadod annak, aki jön érte. Zseniális! Még kezdő vagyok, de már sikerült fém sütis dobozokat szereznem és 3x250 ml bontatlan kontakt lencse ápolót. Ingyen. És működik. Elképesztő. :O
Túl sok egyéb hírről nem tudok beszámolni, mivel megint sokat dolgoztam, és Gábornak újra elkezdődött a suli, de remélem értékelitek, hogy legalább próbálkozom, és néhány fotót is csatolok.
Puszi

Az elmúlt egy hónap

Ez volt az első hónapforduló (10-én), amikor csak akartam, de nem volt erőm írni. Elnézést. Meglehetősen eseménydús, itt-ott nem túl vidám (a feltorlódó, szűnni nem akaró otthoni problémák miatt) volt az elmúlt hónap, ugyanakkor mint eddig is minden nehézség, ez is csak közelebb hoz minket egymáshoz. 

Bár tudnám, hogy mikor leszünk végre elég távol ahhoz, hogy nyugodt életünk lehessen. 

No de elég legyen a borús felütésből, jöjjenek a vidámabb, érdekesebb részek. Igyekszem emészthető és rövid pontokba szedni.

Fodrász

Szerintem elmondtam már párszor, hogy London nem egy olcsó hely, ezért az alábbi alapvető fontosságú törvényt alkottuk meg: "ha gazdag nem vagy, hülye ne legyél". Szóval a novemberi legutóbbi fodrásznál járásom után eléggé nagy késztetést éreztem egy újabb hajvágásra, de őszintén szólva a 30-40 fontnál kezdődő belépő szintű fodrász nem túlzottan nyerte meg a tetszésem. Főleg mert ezért a pénzért csak korrekt, de nem túl jó hajvágást kapunk. Ám egyik este beütött az isteni szikra, még pedig ha London tele van Vidal Sassoon, Tony&Guy és hasonló kaliberű szalonokkal, akkor vajon nem lenne-e jobb ott hajat vágatni? Hát dehogynem. És nem lenne-e jobb, ha nem kellene 150-200 fontot fizetni érte, hanem ingyen lenne? Hát dehogynem! így lett belőlünk tehát hajmodell, és így van most mindkettőnknek szuper menő hajvágása, meg vagy 50 font értékű szalon hajápoló szettje. Szerintem vicces. :) Nem hiszem, hogy mostanában fizetni fogunk hajvágásért. :)

 

Farmers market

Az új lakás egyik legjobb tulajdonsága, hogy tök jó köryéken van, ami tiszta, rendezett, és szerdán és szombaton is van a közelben termelői piac. Ebből az egyik valamivel kisebb, Swiss Cottage-ben van, és többnyire kifőzdék vannak, néhány zöldséges, pék, húsos, ilyesmik. 

A másik a West Hampstead Farmers Market, ahol szintén ilyen kis standok vannak, de valamiért ez egyelőre szimpatikusabb, és eddig minden amit vettünk nagyon finom volt. Isteni almákat lehet venni, fogalmunk sincs milyen fajták, de mind zamatos, lédús, vettünk már kolbászt (nem olyat, ami otthon a kolbász, hanem ez a pici, sütni való, amit az angol reggelihez is esznek), sajtot, saláta mixet (érdekes, hogy a bolti 2 nap alatt megdöglik, ez viszont egy hétig bírta), kenyeret (Tomibakery a nevük, de nem tudtuk még kideríteni, hogy magyarok-e, szerintem nem, viszont nagyon jó kenyereik vannak, meg túrós batyu, ami viszont eléggé gyanús). Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy mennyire jó, hogy itt vannak ilyenek, és az emberek csak úgy mennek, veszik a portékát, haza viszik és élvezik. Szombaton például csak lefutottunk, vettünk ezt-azt, aztán hazasétáltunk. A legfurább mégis az, hogy itt valószínűleg az ÁNTSZ befalcolna, ha látná, hogy nincs a kenyerek előtt leheletvédő fal, a húsok sima jégakkun csücsülnek egész délelőtt, és nincs pénztárgép sem, de még nyugta sem. Mégsem vág át senki senkit, nem ad el senki romlott terméket, se rosszat, hát ilyesmik...

A piacokon kívül találtunk egy remek fish&chips-est is, Nautilus a neve, itt van tőlünk 10 percre, ahol a jó időnek hála valamelyik este elfogyasztottunk két fél bálnát zsírpapírba csomagolva, jó nagy adag ecetes sültkrumplival egy padon ülve. :)

Mókusok és a tavaszi séta

Még valamikor eléggé március elején voltunk egy óriásit sétálni a belvárosban, a St. James parkban leheveredtünk a fűre és élveztük a korai meleget. Gyönyörű itt minden, zöld, tele van minden nárcisszal, krókusszal (ezt így írják?), meg mindenféle tavaszi virágokkal (el tudjátok ezt képzelni, hogy nem lopják le a virágokat, és nem árulják egy "százasé'" a metró megállóban???, pedig nem!). Elképesztő. És tényleg csodálatos, annyira szép itt most minden, virágoznak és rügyeznek a fák, nagyon tavasz van. Az idő is eléggé kegyes most hozzánk, azt hiszem a héten csak kétszer vagy háromszor esett, de egyébként viszonylag sokat süt a nap, bár ha éppen nem, akkor hideg van, ami fura, mert ahogy említettem a hónap elején huszonpár fok volt. Ja, és a legfontosabb, végre sikerült mókust etetni, kézből! :) Videó is készült, nem kamu. :D Annyira cukik, a mellettünk lévő Golders Hill Park-ban is van egy csomó, meg egy mini állatkert, gyűrűs farkú lemúrokkal (aka atom makik, Julien-nel, a legnagyobb királlyal természetesen), vadkacsákkal, szamarakkal. Elég menő, tekintve, hogy ez egy közpark, ami egyébként akkora, hogy egy 2,5 kilométeres körrel a tizedét sem futjuk be. 

Apropó futás, szerencsére rákaptunk, és az elmúlt hetekben viszonylagos rendszerességgel mentünk le futni, ami jó érzés, és meglepően sok energiát ad a mindennapokban. 

Kis közjáték, hogy először, amikor elmentem egyedül futni, akkora flow hatalmasodott el rajtam, és úgy el voltam varázsolva, hogy bejöttem a kulccsal a lakásba, majd azzal a lendülettel elhagytam. Nem vicc. Azóta sincs meg. Egy egész délutánt töltöttem a felkutatásával, de sehol sem találtam, így a vége egy zárcsere-kulcsrendelés lett, legnagyobb örömömre. Bár azért arra büszke vagyok, hogy miután a lakótársammal előző este szétszedtük  a zárat, másnap egyedül ki tudtam cserélni. Juhú! :D

A suli és a munka mindkettőnknek eléggé megterhelő fizikailag is és szellemileg is, a többiről nem is beszélve, ezért az a napi 20-40 perc szinte a nyugalom szigete, amikor elmegyünk futkározni egyet, és feltöltődunk a zöldben. Nyálasan hangzik, de tényleg így van. És valahogy a napok is értelmesebbnek tűnnek, ha nem 11-kor kelünk fel, hanem addigra már hazaérünk a futásból.

Suli

Gábornak már véget ért a 2. term is (itt nem szemeszterek vannak, hanem harmadok), tehát közeleg a finish. Megint vizsgával zárultak, ami elég sokat kivett belőle, szokás szerint rengeteg gyakorlással készült, készül. Még nincsenek eredmények, de remélem jól sikerültek. Na jó, biztos vagyok benne, hogy igen. Lassan beérni látszik a rengeteg befektetett munka is, mindkettőnk részéről, de még sehol sem tartunk, úgyhogy továbbra is nagyon keményen kell dolgoznunk. Itt semmit nem adnak ingyen. Sem szó szerint, sem átvitt értelemben. 

Tortasütés

Gábornak szülinapja van ma, így hosszas tervezés és újragondolás után (a fondantal bevont dob formájú tortáról lemondtam, technikai okok miatt, egyelőre) egy classic csokitortát dobtam össze bbc goodfood-os receptből, amiket mostanában amúgy is nagyon szeretek. Érdekes, hogy itt sikerül úgy recepteket írni, hogy azok működjenek is. Az egyetlen hibát azzal követtem el, hogy elhittem, hogy a karácsonykor 2 fontért vett tortaformából nem fog kifolyni a meglehetősen folyós massza. De. 

Szerencsére viszonylag időben észrevettem, és még meg tudtunk menteni azzal, hogy átöntöttük egy arra alkalmasba, és bár kicsit lapos lett, azért az enyém. (vagyis a Gáboré) És az íze... hmmmm. Eredetileg csokoládé krémmel (ganache) kellett volna tölteni, de ehelyett málna lekvárt választottunk, és csak kívülről vontam be a csokival, a tetejét pedig csokoládé forgáccsal szórtam meg. Némi fejlesztést még elbír a külalak, de süti fronton már elég jó vagyok. Vagy, hogy még szerényebb legyek, sütiben IS már elég jó vagyok. :)

Szülinapi vacsi

Mivel már több, mint fél éve vagyok a cégnél, ezért egy újabb juttatást használhattam fel, ami egy film club voucher volt. Ez annyit tesz, hogy megnézhettünk egy filmet (mivel a másik kettőt már láttuk, amit tegnap vetítettek volna a másik két hotelben, ezért a The Monuments Men-t választottuk. Ez az egy hiba volt...) és utána elfogyaszthattunk egy három fogásos isteni vacsorát egy pohár borral. A film tényleg borzalmas. Semmiképp ne nézzétek meg, főleg ne moziban. Még a szuper kényelmes, bőrfoteles, bekészített popcorn-os, designer vetítő teremben is botrányosan sz@r, és nem is értem, hogy olyan színészek, mint Matt Damon vagy Kate Blanchet, hogy adták hozzá a nevüket. Biztos volt az a pénz... :D Na de ez azért nem rontott az est hangulatán, az étel pedig isteni volt. Előételnek én csirke és bacon terrine-t ettem aszalt szilvával és salátával, Gábor grillezett fetát szintén salátával. A főétel beef escalope volt, amit megkíséreltem lefordíttatni google translate-tel, és marhahús szeletet dobott ki. És valóban az volt. :) Gyönyörű mediumra sütve, szépen felszeletelve, vajon futtatott zöldségekkel és kívül roppanós, belül puha petrezselymes újburgyonyával. Desszertnek Gábor sajt tálat választott, amin a birsalma sajt olyan volt, mint a cseresznye a tejszínhab tetején, én pedig egészségem megőrzése okán, a laktózmentes málna és eper sorbetnál maradtam. Mindezt egy jó pohár Chablis kísérte. Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és azért az ilyenekért tudom szeretni ezt a céget. :)

Ma, a szülinap reggeli futással, majd reggelivel indult, ami után elültettük a tegnap a Columbia Road Flower Market-en vett (híres, utca hossznyi vasárnapi virágpiac) fűszer növénykéinket (rozmaring, kakukkfű, snidling és menta) és kitettük őket az ablakba, most pedig várjuk, hogy növekedjenek és sokasodjanak. :) Ebédeltünk, sütiztünk, és pihentünk. Az élet ilyenkor kerek. Minden nehézség ellenére is próbáljuk boldogan, az egyszerű dolgok szépségét megélve élni, szerelemben. 

Házi tészták - West Hampstead Farmeres Market

Vegyék-vigyék

Tori & Ben's farm - kolbász variációk, marha és bárány

Fresh Fish

Házi piték (pie) és sütik minden ízben

Zöldség, virág, egyenesen a termelőtől

Szombati életkép

Reggel még ficánkoltak

Swiss Cottage marketről, francia füstölt sajt, kacsamájas és friss rozskenyér

Pékség

Fokhagyma minden mennyiségben

Virágmező a St. James parkban

Éledező természet

Találtunk egy "kisebb" yacht kikötőt London közepén

Mokesz

Főfogás

Oscar

Napoznak a kis drágák

A rövid életű csokitorta

Nyamm

Nem sok semmi

Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt két hetet. Előre vetítem, nem vagyok túl jó passzban, és ennek főleg munkahelyi okai vannak. Röviden azért, mert az eddigi főnökünk átmegy egy másik hotelbe a csoporton belül, ami neki tök jó, meg előrelépés, meg minden, mi viszont ott maradtunk manager nélkül, és hát eléggé kaotikus ez az átmeneti állapot, van egy új, meg egy már nem annyira új, de nem is túl régi supervisor, meg egy régebbi, és ennyi. Igazából nincs még gazdája a háznak, mert az új manager csak március elején kezd, és ez egy eléggé stresszes időszak most. Rengeteg apró-cseprő faszság van, amiket én jól magamra veszek, ha van hozzá közöm, ha nincs, és ettől elég feszült vagyok. Meg amúgy is, egy új manager mindig agyhalál, ha túl simulékony, akkor azért, ha túl szigorú, akkor meg azért. Egyébként az összes feljebb lévő nő... ha még lenne kérdés. :) Volt olyan munkahelyem, ahol 7 főnököt éltem túl 2,5 év alatt, de mondjuk nem is kellett soha diétáznom a gyomorideg miatt...na de nem akarok előre károgni, majd meglátjuk mi lesz. Ezen kívül viszont nyit egy új szállodánk, ami miatt tengernyi új pozíció van, supervisori is, és én haladnék felfele, de abba az irányba most nem engednek, mert ugye nincs management az étteremben, így senki nem mehet el (mármint ha csak fel nem mondd, de annyira meg senki nem bolond, mert egyébként ez egy elég jó cég). A beosztásom is kaotikus, múlthéten pénteken kaptam meg például az ehetit, hétfő-kedd offal, amikor ugye Gábor egész nap suliban van, és a múltheti is ugyan ilyen volt, vagyis sehova se tudunk menni, mert reggeles vagyok, hétvégén meg estés. Szóval kicsit szívás most az egész. Nem nagyon van miről beszámolni, mert nem voltunk sehol.
Illetve de, múlt hét kedden Gábor régi barátja lépett fel a 100 nevű klubban az Oxford Circusnál, egy szóló gitáros-énekest kísért a banda, nagyon jó volt, minőségi, már amennyir én a zenei analfabetezimusommal ezt meg tudom ítélni. :) Jó volt kimozdulni, még úgy is, hogy másnap reggeles voltam.
Egyébként azt nem értem, hogy hogy lehet, hogy kint egy évig reggeles voltam, és nem csak hogy bírtam, de szerettem is, itt meg gyűlölöm, mert állandóan fáradt vagyok. Mondjuk ott nem 9 órás volt a shift, hanem maximum 8, nem fél óra az út haza busszal, hanem 10 perc kocsival, és nem voltam háziasszony is egyben (ez nem panaszkodás, tény), szóval így rögtön meg is válaszoltam a kérdést.
Mindenesetre rettenetes kondiban vagyok, úgyhogy ma (Gábor hosszas fülrágására) elmentem megnézni egy gym-et, és ha elég erős leszek, még járni is elkezdek, mert kivan a testem. Mint tudjuk az egész napos talpalás meglehetősen egysíkú mozgásforma, és én sem leszek fiatalabb, ergo erőt kellene gyűjtenem, hogy újra mozogjak. Istenem, a régi szép idők, amikor egy héten ötször-hatszor voltam edzeni. Mondjuk akkor meg azon kívül nem volt életem...
Bocsánat, hogy ide-oda ugrálok, igazából most magammal is beszélgetek. Millió dolog változott meg körülöttem, és valamiért olyan periódusban vagyok, hogy egész nap ezeken a dolgokon jár az agyam. Lassan fél éve, hogy itt vagyunk, és még mindig nehéz feldolgozni dolgokat, amik már nem úgy vannak, mint régen.
Egyébként egy témáról most is tudnék írni, az pedig a főzés.
Komolyan gondolkozom egy új Ági megfőzi Angliát blogon az Ági megfőzi Amerikát mintájára. Rengeteget főzünk ugyanis. Ennek több oka van, például, hogy imádunk enni, eléggé finnyásak vagyunk a kajára (értsd, szeretjük tudni mi van benne), nagyon sokat lehet rajta spórolni, mindig azt esszük, amit szeretnénk, és végül, de nem utolsó sorban: főzni jó! Sütni nem annyira, de abban is remekül fejlődök, és ezért gondolkozom egyre erősebben, hogy ha lenne rá igény, akkor nekiállnék megint. Nem alkotok világmegváltó recepteket, de tudom, hogy mennyire fontos, hogy az embernek legyen némi inspirációja, hogy ne mindig a bolognai-rakott krumpli - rántott hús háromszögben mozogjon (nem mintha ezek nem lennének tök jó kaják), de talán másnak adhatnék ötleteket én is. Kint élőknek, otthon élőknek egyaránt. Érdekes hatással vannak itt ránk a különböző konyhák, és néha egészen meglepően jó dolgok sülnek ki a különböző fúziókból. Mondjuk egy lájkkal meg lehetne dobni, ha szerintetek lenne értelme.

Tegnapi story, megtaláltam a tökéletes palacsinta receptjét (sokak szerint ahhoz nem kell ész, pedig de), sütöttem is kb 30 darab palacsintát, de a diós-mazsolás-csokis töleléket nem volt idő megcsinálni hozzá, mert közben hazaért Gábor, és mire hátrafordultam, már láttam, hogy a lekváron és kakaón kívül felesleges bármivel is erőlködnöm, mert mire kész lenne, addigra nem lenne mibe beletölteni. :D
Szintén megtaláltam a tökéletes kakaóscsiga receptjét, a tökéletes seafood risottot (tengeriherkentyűs rizottó), stb. Szóval kicsit ebben élem ki magam, a kreativitásomat. Megnyugtat, feltölt, és örömmel tölt el, főleg amikor ízlik a közönségnek. :)
És nem utolsó sorban, itt sokkal élvezetesebb jó (sőt kiváló) alapanyagokból főzni, mint Colorado-ban volt a műanyag cuccokból. :D

5 hónapja itt

Bizony, már ilyen régen volt...

Az elmúlt eseménydús heteket (költözés, iskolai fellépésre lázasan készülődés, berendezkedés) most végre a jól megérdemelt egy hetes pihenés követi, aminek hála ma rávettt Gábor, hogy írjak végre blogot. :) Na nem mintha magamtól amúgy nem akarnék írni, csak amikor megint ennyi téma feltolódik, akkor nehezebb nekiállni.
Haladjunk akkor időrendben, és ugorjunk vissza egy hetet. 2-án megnéztük a Brick Lane Market-et, ami az eddigi egyik legőrültebb piacnak bizonyult. Designer market, mindenféle kézművesekkel, bolhapiaccal, zöldség árusokkal, fűszaggal, meg használtruha - itt szigorúan Vintage-nak hívják, és eléggé drága is - üzletekkel. Bővebb info róla angolul itt. Camdent szeretjük-imádjuk, ott viszonylag rendezetten egymás mellett van a Stables Market, a Camden Market, Camden Lock Market és az utcai árusok. A Portobello Roadon szintén az utca két oldalán (és néha a közepén), itt viszont még ezt a "rendszert" nem sikerült felfedezni, és amúgy is baromi nagy és hosszú az egész. Úgyhogy beszéljenek róla inkább a képek lejjebb.
Ugyanitt Gábor kiszúrta, hogy egy irányból sok ember jön, és biztos van ott valami, mire én mondtam, hogy tuti csak valami meccs, jobb esetben mise, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nézzük meg, így kerültünk a híres Columbia road-ra és annak virágpiacára, ahová el is határoztuk, hogy a tavaszi mini-kert berendezéskor vissza is fogunk térni.

Február 6-án volt az, amire Gábor már régóta készült, az un. LEP (live event project) koncert, ahol a suliban alakított bandák adták elő 20-30 perces élő műsorukat három estén keresztül, ebből az övéké az utolsó este vége felé volt, így az előtte lévő két estét is koncerteken töltötte. (én sajnos nem tudtam menni, mert reggeles voltam egész héten, és az totál kicsinál, még úgy is, hogy az új lakásunknak hála ráérek 45 perccel később kelni, ami hajnalban elég nagy szó). Szóval két hét kb kiesett a kis életünkből, mert én folyton dolgoztam, ő meg folyton próbált, de meglett az eredménye, mert a műsoruk a Fuel for the Fire-rel elég jól sikerült, nagyon pozitív visszhangja volt, tekintsétek meg a rövidke videót alább, és szorítsatok, hogy a jövőben is minél sikeresebbek legyenek, ha a tervek szerint együtt maradnak. A pub ahol voltunk délen nagyon hangulatos volt, olyan igazi angol kocsma féleség, és a legnagyobb szerencse az volt, hogy a Northern line pont járt, a fene nagy 48 órás nyamvadt tube (metró) sztrájk alatt is, ami két napra megbénította Londont, és gyakorlatilag nem volt olyan metróvonal a tizenvalahányból, ami járt volna. Mindezt azért, mert néhány ticket office-t (jegyirodát) be akarnak zárni, és a munkásokat átenni más pozícióba, ez pedig nem tetszik a szakszervezeteknek, ezért sztrájkolnak, és hogy igazán vicces legyen, holnaptól megint 48 órán keresztül. Mindez egyes számítások szerint úgy 200 millió fontjába kerül a városnak, és ha csak az én service chargeom csökkenését veszem, a foglalások törlései miatt, végülis lehet, hogy a számítás helyes. Na de mi ezekhez a szakszervezeti dolgokhoz nem értünk....

A koncert utáni pénteket regenerálódással és az éléskamra feltöltésével töltöttük (értsd, Arthurral a nyanyatankunkkal elmentünk jónagyotbevásárolni), majd főztünk, és aludtunk. Szombaton a döglést kiegészítve sétáltunk egy nagyon a mellettünk lévő parkban, ami tényleg hatalmas! Szerintem a tizedét se jártuk be 2 óra alatt, viszont találkoztunk egy rakás nagyon aranyos és nagyon éhenkórász mókussal. :)
Vasárnap kinéztünk a Time Out-ban egy Yorkshire és nemtudommi Ale (helyi sör) fesztivált, így át is bumliztunk Kelet-Londonba, hogy megnézzük, de a pub-ban, ahol elvileg volt, csak konyhaszagot és import csapolt söröket találtunk, úgyhogy kissé csalódottan visszamentünk Camden-be, hogy a Stables Marketen való fél órás bolyongás (nem a remek turista információs rendszeréről híres az a hely) után megtaláljuk a helyet, ahol a másik kinézett program, a Fifty years with The Who kiállítás volt, ami szintén nem jelentett mást, mint egy club-étteremben kirakott képeket, amelyek közül némelyikhez a vasárnapi ebédelőktől hozzá sem lehetett férni, de legalább ittunk egy-egy jó cidert a The World's End (A világ vége) nevű pub-ban, ami állítólag a legnagyobb pub is egyben, valamint játszottunk cseresznyés félkarú rablón, ahol 95 pennyből nyertünk 1 fontot, de meg is álltunk a csúcson, és hazajöttünk. :) A nap tanulsága az volt, hogy nem árt óvatosan bánni a Time Out-ban ingyenesként hirdetett programokkal, és nem szabad túl sokat várni tőlük.

Ma viszont ugyaninnen választottunk, és ezúttal nem csalódtunk. A National Gallery-ben voltunk (ami egyébként szintén ingyenes) és azon kívül, hogy egy csomó tök menő :D (na, most milyen kultúrálatlanank tűnök) kép van, Monet, Manet, Picasso, Cézanne, Van Gogh, most egy speciális kiállítás van, és Van Gogh két Napraforgók című képe van egymás mellett kiállítva, tehát meg lehet nézni a két kép készítési technikája közötti különbségeket, megérte kiállni a 20 perces sort, mert lenyűgöző volt látni a világ egyik leghíresebb képét néhány centiméterről. Végül sétáltunk egyet a városban, megnéztük a parasztvakítás fellegvárát, az M&M Shop-ot, ahol minden normálisnak tűnő ember azonnal megbolondul a mesterséges csokiszag és  színenként szétválogatott M&M drazsék láttán, majd a 13-as busz felső emeletének első ülésén ülve hazafele megcsodáltuk a belvárost a lenyugvó nap fényében.
Májkrémes-tojásos melegszendvicset ettünk, és teát ittunk hozzá, mint otthon gyerekkoromban.
így élünk mi itt. :) :) :)

Brick Lane market - bolhapiac

Brick Lane Market - A magányos kerékpár

Bolha piac - 3 csomag retek egy szááááázas

Barbie babát tessék

A Mennyország kapuja - kissé drága a belépő

Modern kori medicina minden problémára

Columbia Road - vasárnapi virágpiac

Tavasz

Osztriga árus a sarkon (azt hiszem az ÁNTSZ itt sírva vigadna)

Vasárnapi életkép. Ha kérdés lenne, miért jobb itt élni...

Lépten-nyomon ilyenekbe botlani - utcakép: Jeles

Fuel for the Fire - Live at The Bedford 06.02.2014

Golders Hill Park - csoda a város közepén

egyszerűen gyönyörű

Kanális

Dagadt mókus

Egy újabb pillanat a camdeni Stables Market-ről

Nelson, és az ő pazar kilátása a Trafalgar Square-en

M&M Shop - színenként válogatva

No comment. :)