Nem sok semmi

Röviden így lehetne összefoglalni az elmúlt két hetet. Előre vetítem, nem vagyok túl jó passzban, és ennek főleg munkahelyi okai vannak. Röviden azért, mert az eddigi főnökünk átmegy egy másik hotelbe a csoporton belül, ami neki tök jó, meg előrelépés, meg minden, mi viszont ott maradtunk manager nélkül, és hát eléggé kaotikus ez az átmeneti állapot, van egy új, meg egy már nem annyira új, de nem is túl régi supervisor, meg egy régebbi, és ennyi. Igazából nincs még gazdája a háznak, mert az új manager csak március elején kezd, és ez egy eléggé stresszes időszak most. Rengeteg apró-cseprő faszság van, amiket én jól magamra veszek, ha van hozzá közöm, ha nincs, és ettől elég feszült vagyok. Meg amúgy is, egy új manager mindig agyhalál, ha túl simulékony, akkor azért, ha túl szigorú, akkor meg azért. Egyébként az összes feljebb lévő nő... ha még lenne kérdés. :) Volt olyan munkahelyem, ahol 7 főnököt éltem túl 2,5 év alatt, de mondjuk nem is kellett soha diétáznom a gyomorideg miatt...na de nem akarok előre károgni, majd meglátjuk mi lesz. Ezen kívül viszont nyit egy új szállodánk, ami miatt tengernyi új pozíció van, supervisori is, és én haladnék felfele, de abba az irányba most nem engednek, mert ugye nincs management az étteremben, így senki nem mehet el (mármint ha csak fel nem mondd, de annyira meg senki nem bolond, mert egyébként ez egy elég jó cég). A beosztásom is kaotikus, múlthéten pénteken kaptam meg például az ehetit, hétfő-kedd offal, amikor ugye Gábor egész nap suliban van, és a múltheti is ugyan ilyen volt, vagyis sehova se tudunk menni, mert reggeles vagyok, hétvégén meg estés. Szóval kicsit szívás most az egész. Nem nagyon van miről beszámolni, mert nem voltunk sehol.
Illetve de, múlt hét kedden Gábor régi barátja lépett fel a 100 nevű klubban az Oxford Circusnál, egy szóló gitáros-énekest kísért a banda, nagyon jó volt, minőségi, már amennyir én a zenei analfabetezimusommal ezt meg tudom ítélni. :) Jó volt kimozdulni, még úgy is, hogy másnap reggeles voltam.
Egyébként azt nem értem, hogy hogy lehet, hogy kint egy évig reggeles voltam, és nem csak hogy bírtam, de szerettem is, itt meg gyűlölöm, mert állandóan fáradt vagyok. Mondjuk ott nem 9 órás volt a shift, hanem maximum 8, nem fél óra az út haza busszal, hanem 10 perc kocsival, és nem voltam háziasszony is egyben (ez nem panaszkodás, tény), szóval így rögtön meg is válaszoltam a kérdést.
Mindenesetre rettenetes kondiban vagyok, úgyhogy ma (Gábor hosszas fülrágására) elmentem megnézni egy gym-et, és ha elég erős leszek, még járni is elkezdek, mert kivan a testem. Mint tudjuk az egész napos talpalás meglehetősen egysíkú mozgásforma, és én sem leszek fiatalabb, ergo erőt kellene gyűjtenem, hogy újra mozogjak. Istenem, a régi szép idők, amikor egy héten ötször-hatszor voltam edzeni. Mondjuk akkor meg azon kívül nem volt életem...
Bocsánat, hogy ide-oda ugrálok, igazából most magammal is beszélgetek. Millió dolog változott meg körülöttem, és valamiért olyan periódusban vagyok, hogy egész nap ezeken a dolgokon jár az agyam. Lassan fél éve, hogy itt vagyunk, és még mindig nehéz feldolgozni dolgokat, amik már nem úgy vannak, mint régen.
Egyébként egy témáról most is tudnék írni, az pedig a főzés.
Komolyan gondolkozom egy új Ági megfőzi Angliát blogon az Ági megfőzi Amerikát mintájára. Rengeteget főzünk ugyanis. Ennek több oka van, például, hogy imádunk enni, eléggé finnyásak vagyunk a kajára (értsd, szeretjük tudni mi van benne), nagyon sokat lehet rajta spórolni, mindig azt esszük, amit szeretnénk, és végül, de nem utolsó sorban: főzni jó! Sütni nem annyira, de abban is remekül fejlődök, és ezért gondolkozom egyre erősebben, hogy ha lenne rá igény, akkor nekiállnék megint. Nem alkotok világmegváltó recepteket, de tudom, hogy mennyire fontos, hogy az embernek legyen némi inspirációja, hogy ne mindig a bolognai-rakott krumpli - rántott hús háromszögben mozogjon (nem mintha ezek nem lennének tök jó kaják), de talán másnak adhatnék ötleteket én is. Kint élőknek, otthon élőknek egyaránt. Érdekes hatással vannak itt ránk a különböző konyhák, és néha egészen meglepően jó dolgok sülnek ki a különböző fúziókból. Mondjuk egy lájkkal meg lehetne dobni, ha szerintetek lenne értelme.

Tegnapi story, megtaláltam a tökéletes palacsinta receptjét (sokak szerint ahhoz nem kell ész, pedig de), sütöttem is kb 30 darab palacsintát, de a diós-mazsolás-csokis töleléket nem volt idő megcsinálni hozzá, mert közben hazaért Gábor, és mire hátrafordultam, már láttam, hogy a lekváron és kakaón kívül felesleges bármivel is erőlködnöm, mert mire kész lenne, addigra nem lenne mibe beletölteni. :D
Szintén megtaláltam a tökéletes kakaóscsiga receptjét, a tökéletes seafood risottot (tengeriherkentyűs rizottó), stb. Szóval kicsit ebben élem ki magam, a kreativitásomat. Megnyugtat, feltölt, és örömmel tölt el, főleg amikor ízlik a közönségnek. :)
És nem utolsó sorban, itt sokkal élvezetesebb jó (sőt kiváló) alapanyagokból főzni, mint Colorado-ban volt a műanyag cuccokból. :D

5 hónapja itt

Bizony, már ilyen régen volt...

Az elmúlt eseménydús heteket (költözés, iskolai fellépésre lázasan készülődés, berendezkedés) most végre a jól megérdemelt egy hetes pihenés követi, aminek hála ma rávettt Gábor, hogy írjak végre blogot. :) Na nem mintha magamtól amúgy nem akarnék írni, csak amikor megint ennyi téma feltolódik, akkor nehezebb nekiállni.
Haladjunk akkor időrendben, és ugorjunk vissza egy hetet. 2-án megnéztük a Brick Lane Market-et, ami az eddigi egyik legőrültebb piacnak bizonyult. Designer market, mindenféle kézművesekkel, bolhapiaccal, zöldség árusokkal, fűszaggal, meg használtruha - itt szigorúan Vintage-nak hívják, és eléggé drága is - üzletekkel. Bővebb info róla angolul itt. Camdent szeretjük-imádjuk, ott viszonylag rendezetten egymás mellett van a Stables Market, a Camden Market, Camden Lock Market és az utcai árusok. A Portobello Roadon szintén az utca két oldalán (és néha a közepén), itt viszont még ezt a "rendszert" nem sikerült felfedezni, és amúgy is baromi nagy és hosszú az egész. Úgyhogy beszéljenek róla inkább a képek lejjebb.
Ugyanitt Gábor kiszúrta, hogy egy irányból sok ember jön, és biztos van ott valami, mire én mondtam, hogy tuti csak valami meccs, jobb esetben mise, de ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy nézzük meg, így kerültünk a híres Columbia road-ra és annak virágpiacára, ahová el is határoztuk, hogy a tavaszi mini-kert berendezéskor vissza is fogunk térni.

Február 6-án volt az, amire Gábor már régóta készült, az un. LEP (live event project) koncert, ahol a suliban alakított bandák adták elő 20-30 perces élő műsorukat három estén keresztül, ebből az övéké az utolsó este vége felé volt, így az előtte lévő két estét is koncerteken töltötte. (én sajnos nem tudtam menni, mert reggeles voltam egész héten, és az totál kicsinál, még úgy is, hogy az új lakásunknak hála ráérek 45 perccel később kelni, ami hajnalban elég nagy szó). Szóval két hét kb kiesett a kis életünkből, mert én folyton dolgoztam, ő meg folyton próbált, de meglett az eredménye, mert a műsoruk a Fuel for the Fire-rel elég jól sikerült, nagyon pozitív visszhangja volt, tekintsétek meg a rövidke videót alább, és szorítsatok, hogy a jövőben is minél sikeresebbek legyenek, ha a tervek szerint együtt maradnak. A pub ahol voltunk délen nagyon hangulatos volt, olyan igazi angol kocsma féleség, és a legnagyobb szerencse az volt, hogy a Northern line pont járt, a fene nagy 48 órás nyamvadt tube (metró) sztrájk alatt is, ami két napra megbénította Londont, és gyakorlatilag nem volt olyan metróvonal a tizenvalahányból, ami járt volna. Mindezt azért, mert néhány ticket office-t (jegyirodát) be akarnak zárni, és a munkásokat átenni más pozícióba, ez pedig nem tetszik a szakszervezeteknek, ezért sztrájkolnak, és hogy igazán vicces legyen, holnaptól megint 48 órán keresztül. Mindez egyes számítások szerint úgy 200 millió fontjába kerül a városnak, és ha csak az én service chargeom csökkenését veszem, a foglalások törlései miatt, végülis lehet, hogy a számítás helyes. Na de mi ezekhez a szakszervezeti dolgokhoz nem értünk....

A koncert utáni pénteket regenerálódással és az éléskamra feltöltésével töltöttük (értsd, Arthurral a nyanyatankunkkal elmentünk jónagyotbevásárolni), majd főztünk, és aludtunk. Szombaton a döglést kiegészítve sétáltunk egy nagyon a mellettünk lévő parkban, ami tényleg hatalmas! Szerintem a tizedét se jártuk be 2 óra alatt, viszont találkoztunk egy rakás nagyon aranyos és nagyon éhenkórász mókussal. :)
Vasárnap kinéztünk a Time Out-ban egy Yorkshire és nemtudommi Ale (helyi sör) fesztivált, így át is bumliztunk Kelet-Londonba, hogy megnézzük, de a pub-ban, ahol elvileg volt, csak konyhaszagot és import csapolt söröket találtunk, úgyhogy kissé csalódottan visszamentünk Camden-be, hogy a Stables Marketen való fél órás bolyongás (nem a remek turista információs rendszeréről híres az a hely) után megtaláljuk a helyet, ahol a másik kinézett program, a Fifty years with The Who kiállítás volt, ami szintén nem jelentett mást, mint egy club-étteremben kirakott képeket, amelyek közül némelyikhez a vasárnapi ebédelőktől hozzá sem lehetett férni, de legalább ittunk egy-egy jó cidert a The World's End (A világ vége) nevű pub-ban, ami állítólag a legnagyobb pub is egyben, valamint játszottunk cseresznyés félkarú rablón, ahol 95 pennyből nyertünk 1 fontot, de meg is álltunk a csúcson, és hazajöttünk. :) A nap tanulsága az volt, hogy nem árt óvatosan bánni a Time Out-ban ingyenesként hirdetett programokkal, és nem szabad túl sokat várni tőlük.

Ma viszont ugyaninnen választottunk, és ezúttal nem csalódtunk. A National Gallery-ben voltunk (ami egyébként szintén ingyenes) és azon kívül, hogy egy csomó tök menő :D (na, most milyen kultúrálatlanank tűnök) kép van, Monet, Manet, Picasso, Cézanne, Van Gogh, most egy speciális kiállítás van, és Van Gogh két Napraforgók című képe van egymás mellett kiállítva, tehát meg lehet nézni a két kép készítési technikája közötti különbségeket, megérte kiállni a 20 perces sort, mert lenyűgöző volt látni a világ egyik leghíresebb képét néhány centiméterről. Végül sétáltunk egyet a városban, megnéztük a parasztvakítás fellegvárát, az M&M Shop-ot, ahol minden normálisnak tűnő ember azonnal megbolondul a mesterséges csokiszag és  színenként szétválogatott M&M drazsék láttán, majd a 13-as busz felső emeletének első ülésén ülve hazafele megcsodáltuk a belvárost a lenyugvó nap fényében.
Májkrémes-tojásos melegszendvicset ettünk, és teát ittunk hozzá, mint otthon gyerekkoromban.
így élünk mi itt. :) :) :)

Brick Lane market - bolhapiac

Brick Lane Market - A magányos kerékpár

Bolha piac - 3 csomag retek egy szááááázas

Barbie babát tessék

A Mennyország kapuja - kissé drága a belépő

Modern kori medicina minden problémára

Columbia Road - vasárnapi virágpiac

Tavasz

Osztriga árus a sarkon (azt hiszem az ÁNTSZ itt sírva vigadna)

Vasárnapi életkép. Ha kérdés lenne, miért jobb itt élni...

Lépten-nyomon ilyenekbe botlani - utcakép: Jeles

Fuel for the Fire - Live at The Bedford 06.02.2014

Golders Hill Park - csoda a város közepén

egyszerűen gyönyörű

Kanális

Dagadt mókus

Egy újabb pillanat a camdeni Stables Market-ről

Nelson, és az ő pazar kilátása a Trafalgar Square-en

M&M Shop - színenként válogatva

No comment. :)

Éssss igeeeeeen!

Eddig nem mertem megemlíteni sem, mert a korábbi rossz tapasztalatok után jobbnak láttam, ha nem kiabálom el a dolgokat, de mivel már eltelt 2 nap, amióta itt vagyunk, jelenten: elköltöztünk!!! :) Végre! Annyira jó érzés, hogy el sem tudom mondani. Én nem akarok - már - rinyálni, de ez a lakás-mizéria tényleg az egyik legszörnyűbb itt Londonban. Ahogy az elején megírtam, az előző helyre kb jobb híján költöztünk, miután vasárnap reggel ott álltunk kicsekkolva a szállodából. Az elején nem is tűnt rossznak, idővel arra is rájöttünk, hogy a legegyszerűbb és leggyorsabb a közlekedés, és a szobánkból nyíló kertet is szerettem. A gondok valahol október-novemberben kezdődtek, amikor a lakótársaink (a négyből a pár), bejelentették, hogy hoznak egy macskát, amit "majd kitesznek a kertbe, meg csak a szobában lesz" és különben is, örüljünk, mert a tárolóban lévő egér miatt van. Juhú. Én a magam részéről imádom a macskáMat, aki apuékkal lakik, ugyanakkor sajnos allergiás lettem rá, ami apró kiütésekkel is jár, Gábor pedig azon felül, hogy szintén allergiás, még  nem is kedveli őket. Ezt udvariasan el is mondtuk. Az eredmény az lett, hogy a macska 2 hét után többet volt a folyosón, mint a szobájukban, és rendszeresen a mi szobánk ajtaját kaparta. Ezt egészen addig tűrtük idegrohamok közepette, amíg egyik éjjel, amikor hajnal 4.15kor kellett kelnem a munka miatt, arra nem ébredtem, hogy valami mozog rajtam, majd sikoltva kiugrottam az ágyból, és rájöttem, hogy a kurva macskájuk az, akitől nem bírtak aludni, ezért kibaszták a folyosóra, az meg belökte a mi szobánk ajtaját és a szívrohamot hozta rám. Na akkor ott Gáborban is elpattant valami, és igen erélyesen adta tudtukra éjjel 2kor, hogy jobb lenne, ha nem látnánk többé a macskát... Ezt aztán még apró-cseprő taplóságok tarkították, mint az, hogy rendszerint akkor mosogattak, amikor tusoltam, és az egyben azt is jelentette, hogy a fürdőben jéghideg lett a víz. Egyszer, amikor a percnyi dörömbölésemre nulla reakció volt, egy szál törölközőben kellett megkérdeznem, hogy tényleg olyan rohadt fontos-e most elmosogatni a hal rudacska-műkrumplis ebéd után, erre az volt a válasz, hogy "angyalkám, mér' nem állsz addig ki a zuhany alól"... Itt bennem pattant el valami, hogy komolyan ez a válasz jött egy harminc éves férfitól suttyótól. Fél óráig bőgtem és remegtem az idegtől és a döbbenettől, hogy valóban ilyen értelmi szintű emberi lénynek nevezett izékkel kell együtt élnünk, és akkor tényleg csak néhány példát emeltem ki a suttyóság totális tárházából. A 2-es szoba zombijai (értsd: dolgozik-eszik-szarik-alszik) túl sok vizet nem zavartak, leszámítva, hogy a spanyol fiatalember után a legkülönbözőbb helyről származó szőröket kellett eltakarítani a fürdőből, ahol mondjuk alap volt a fertőtlenítés minden előtt, amikor bejutottunk. Blöáhhhh

Egy idő után tehát az volt a kihívás, hogy lehetőleg elkerüljünk minden nemű érintkezést, de az éjszakai ajtócsapkodást, a mellettünk lévő fürdőajtó tologatasát és a reggel 8-as macskaszőr porszívózást még így is csak füldugóval lehetett valahogy elviselni. És ha mindez nem lett volna elég, az amúgy is szép nagy állatkertbe még belefért néhány meztelelen csiga is, akik hajnalban partiztak a konyhában és akik létezéséről úgy szereztem tudomást, hogy egyik reggel mit sem sejtve beleléptem egybe... (Szerencsére a csótányroppantó crocs papucsommal) de hogy a gomba iránti rajongásunk más értelmet nyerjen, időközben szép lassan megjelent a penész is. Mindenhol. Előbb a fürdőben, ahol non-stop folyt a falról a pára, a szobánkban a szekrények mögött (majd a szekrényben is), a falon a fejünknél, és hiába fűtöttünk, szellőztettünk, hiába fújtam penész irtóval, semmit sem ért. A kaput az utolsó héten, az erkély ajtó mellett egyik napról a másikra megjelenő a3-as lap méretű tiritarka penész tenyészet tette be. Nem kellenek ahhoz mikrobiológus barátnők (bár vannak :D ), hogy belássuk, ez bazira nem egészséges. Ahogy az sem, hogy a havi 600 £-on kívül még 50 elment fűtésre és a négyes zónás bérlet sem kevés. Ha úgy írom, hogy havi 234 ezer egy penészes-csigás, 6 lakós, egy fürdős lakás legkisebb szobájáért, akkor azt hiszem megértitek. És ezen az sem segít, hogy a landlorddal (főbérlő), amúgy nem lett volna baj. (Valószínűleg azt ő sem tudta, hogy a ház ilyen állapotban van, és hogy ezt a rozsdás radiátor lefestésével és a penészes falak átfestésével nem lehet kiküszöbölni).
Egy szó, mint száz, nagyon érett már bennünk az elhatározás, hogy elköltözzünk onnan, és január elején meg is untuk végleg, így elkezdtünk keresgélni. Visszatértünk a spareroom nevű oldalra, ahol ismét vettünk előfizetést (bár első alkalommal, még szeptemberben ugye pont aznap omlott össze a rendszer, amikor nekünk kellett volna), de kapott még egy esélyt. Több környéken is keresgéltünk, de mindenképpen maradni akartunk volna itt észak-észak nyugati részen, lehetőleg kettes zónában, egy szobás, stúdió vagy maximum két szobás, de külön fürdős lakásban. Az eleje ugyanúgy telt, mint eddig. Jó, de drága / jó, nem drága, de messze van / olcsó, de nem jó, stb... amíg rá nem találtunk erre. Két szobás, két külön fürdős, modern, nappalis-konyhás-teraszos lakás, pont azon a környéken, ahol kerestünk, megfizethető áron. :) És itt jött a meglepetés, néhány levélváltás után kiderült, hogy az egyik lakó, egy magyar nő. Két hete vasárnap megnéztük, és el is döntöttük, hogy kivesszük, ha ő is minket választ. Szerencsére gyorsan jött is a válasz, hogy igen, így hétfőn kifizettük a deposit felét, hogy tartsa a lakást majd múlthét szerdán a maradékot, és megkaptuk a kulcsokat. Egészen addig a pillanatig nem hittem el, hogy tényleg ott fogjuk hagyni Indiát. Mindeközben egész héten reggel dolgoztam, nyakamban az új supervisorral, ami eléggé megvisel, mivel már két hónapja csak új supervisorral (vagy egyedül...) dolgozom, és ez baromi fárasztó, főleg ha ilyen busy mint most. Gábor minden nap reggeltől estig suliban volt, és közben kellett megoldani a pakolást-költözést, mivel egy halom pénzt nem nagyon akartunk kidobni egy taxira. Ennek az lett a vége, hogy szegényem pénteken 4x forudult, egybe én is becsatlakoztam, és szerdán is áthoztunk már két bőröndöt. Jelzem, a nem túl távoli múltban (négy és fél hónapja) 4 azaz négy darab bőröndünk volt. Ez most 9 bőröndnyi cuccot, egy ruhaszárítót, egy szintetizátort és egy basszusgitárt (erősítővel) jelent... Bele sem merek gondolni, mi lesz modjuk 1-2 év után.
Egyelőre itt jónak tűnik mindent, tiszta a környék, van minden, remek a buszközlekedés, de van közel metró is, park, állatkert, pubok, SAJÁT fürdő, modern konyha, és a lakótársak is kedvesek, a házaspár másik fele egy gambiai férfi, teljesen normálisak, beszélgetnek, érdeklődnek, egyelőre nekünk fura, hogy ilyenek, és hozzá kell szoknunk, hogy a kommunikáció nem a hello-sziára korlátozódik, és a közös tereket ők tényleg közösnek tekintik. Ja, a száraz levegő illata is szokatlan. :) Egy apró negatívum, a szemben zajló építkezés, ami reggel 8-kor indul, de nem hiszem, hogy ez jobban megviselne, mint eddig a folyosóról áradó hagymás-tojás szag éjjel tizenegykor. Szóval öröm-boldogság, kettes zóna, és végre a címünk is LONDON, nem Wembley. :)
Gábor is jól van, bár a vendégszerepléssel kapcsolatban még mindig nem akar kötélnek állni, úgyhogy tessék győzködni. Most ezerrel készül a február 6-i iskolai koncertre, meg örömködik a szép új basszusgitárja felett, mindeközben tűri az elmúlt hét mizériája után kialakult - de múlóban lévő - hisztimet, és várja, hogy végre újra süssek neki valami finomat. :) Most pedig, hogy elolvasta, bólogat, hogy minden szavam igaz. :D
Szeretjük egymást, na. Egye meg a fene az összes többit, a munkahelyi hajtástól az (ex)lakók hülyeségén át  a folyton szakadó esőig, hiszen csak ez az egy számít.

4 hónapja és 9 napja itt

Igyekeztem eddig minden mérföldkőről (minden eltelt hónapról) megemlékezni, de a hektikus beosztás miatt ez most sajnos nem sikerült. Most sokat dolgoztam este, ami azt jelenti, hogy a délelőttök 9-10-ig alvással, majd közös nagy reggivel (ezt Gáborral tökélyre fejlesztettük, azt hiszem) és egymással plusz ügyesbajosdolgokkal foglalkozással  teltek, és éjjel 1-2 körül már nem állok neki blogolni, főleg, hogy én nem kukorékolok ébren hajnalig, hanem simán elalszom tusolás után. 

Az Új évi "csodás" napok elteltével kicsit lejjebb csengett a hajtás, néha már unalomba hajlóan, de most megint kezd visszajönni, főleg ebédkor vannak sokan, szóval szerencsére jövőhéten dolgozhatok is reggel... Amit mellesleg nem annyira szeretek, de végülis ki lehet bírni így, hogy felváltva van. 

De rengeteg a mesélni való, zajlanak az események, voltunk afternoon tea-n (a cégtől kapjuk a próbaidő lejárta után, elég mebő :) ), kirándulni, ma pl megnéztük a St. Paul's Chatedral-t is, ami óriási és lenyűgöző. Sokat főzünk, jókat eszünk, Gábor elkezdte a basszusgitár tanfolyamot (még egy hangszer a háznál), egyszóval jól vagyunk, szeretjük egymást és Londont. Egy kicsivel több idő kellene...

Folyt.köv...

We wish you a Happy New Year

A karácsonyi fiesta lezárásaként 26-án (itt Boxing day - valószínűleg arra utalva, hogy az emberek megverik egymást a boltok előtt sorban állás közben) ország és világháló szerte óriási leárazások vannak, 50-70% mindenhol, ezen felbuzdulva, bár inkább turistaként, mint valódi vásárlási szándékkal, elmentünk a Sheperd's Bushnál található Westfield plazába szétnézni (én tudtam, hogy rossz ötlet). Már a metrónál látszott, hogy ennek a fele sem tréfa, mert hömpölygött a tömeg a bejáratok felé. Kaptam is egy kisebb pánikrohamot rögtön, ahogy beértünk, majd ezt követte a szimpla döbbenet, amikor megláttuk, hogy a Louis Vuitton és a Prada előtt (meg persze az összes többi méregdrága bolt előtt is) 20-30 méteres sor áll. De például a GAP-be, a Deichmannba, és a Hollister-be is úgy lehetett (volna, hiszen mi nem is próbálkoztunk) bejutni, hogy ha egy ember kijött, akkor egyet beengedtek a sorból... Nagyon durva. Ezek tényleg nem normálisak. Kis háttér info, hogy a vásárlók jó nagy százaléka csadoros arab nő, akik valószínűleg a nagy "karácsonyi lázban" verték el utolsó olaj-fontjaikat... Egy szó mint száz, szerintem ez rosszabb, mint a a Black Friday, főleg, hogy ez még hivatalosan Karácsony második napja, a szeretet, bla-bla-bla ünnepe, és e helyett a nagy ajándékozás után még az összes bolt 1000%-on, vásárlókkal és alkalmazottakkal tele pörög. Nagyon lehangoló. (azért ha már ott voltunk, kaptam egy csodálatosan "ugly", de szuper meleg és vízálló crocs csizmát fél áron. :) )

Munka fronton azt kell mondjam - sajnos -  a karácsonyi habzsi-dőzsi nem volt ingyen, azóta "fizetek" érte a drága kis éttermünkben, szombaton nagyon sokan voltak, és délutánoig egyedül voltam a flooron, ami praktikusan annyit jelent, hogy mindent én csináltam, és pisilni is csak akkor volt időm, amikor lecsengett a reggeli... vasárnap csak simán sokan voltak, de a legjobb még hátra van, holnap este dolgozom, majd elsején reggel 5.30-kor megyek vissza nyitni... Éljen a spórolás, és a kreatív megoldások a személyzethiány áthidalására... Csak túlélni akarok, és két nappal öregebbnek lenni, hogy átessek ezen a remek szilveszter-újév kombón, bár a tavalyi is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy akkor éjfélkor már ágyban voltam és átaludtam az új évet, de ugyanúgy hajnalban mentem dolgozni, és nem volt vicces.
Gábor elém jön elvileg, és azt tervezzük, hogy koccintani már valahol a városban fogunk, de ez ugye attól is függ, hogy hogy végzünk. A licence (nagyjából olyan, mint a működési engedély) szerint éjjel 11 után nem forgalmazhatunk alkoholt, úgyhogy remélem időben el fogok tudni jönni (elvileg nem kell zárásig maradnom), és valahogy túl leszek rajta.
Amúgy minden ok, pihenjük még mindig a karácsonyi zabálás fáradalmait, de azért ma is főztünk egy jót, és a nagy sikerre való tekintettel csináltam egy újabb banana bread-et és egy isteni apple-berry crumble-t. :) Úgyis olyan undorító idő volt egész nap, Gábor egész nap fetrengett a migrén miatt, én csak délelőtt. Az Égiek valószínűleg egyébként ezzel a fejfájós férfival büntettek az eltelt évben elkövetett összes rosszaságomért... :)))))
Apropó elmúlt év... Hát eseményekben nem volt hiány, költöztem egy párszor, Amerikából haza, de nem a lakásomba, hanem onnan ki apuékhoz, aztán a Balatonra, onnan pedig ide, Londonba. Óceánjáró helyett megtaláltam a SZERELMEMET, csupa nagybetűvel, túléltünk együtt egy nem egyszerű nyarat, és megvetettük a lábunkat egy mindkettőnk számára új országban, új helyzetben, új, közös életet kezdve. Sok buktató volt előttünk, de most már egyre inkább úgy érzem, hogy mindez csak közelebb hozott minket egymáshoz, és megerősítette a kapcsolatunkat. Lassú léptekkel, de haladunk a céljaink felé, és ha 2014 csak fele ilyen jó lesz, már boldog ember vagyok.

Az idei utolsó poszttal kívánok nektek nagyon boldog, sikerekben gazdag Új Évet! A tervekhez kitartást, akaratot és erőt, de leginkább bátorságot, hogy merjetek lépni, bevállalni bármit, amit hoz az élet, mert ez az egyetlen út!

BÚÉK

Kiskarácsony

Hát igen, ahogy azt sejtettük, egy kisebb városi iskolát el tudtunk volna látni azzal az ételmennyiséggel, amit főztünk tegnap. :) Szerencsére minden remekül sikerült.
Az előétel mediterrán halleves volt, paradicsomos-kakukkfüves, tintahallal, kagylóval, ezt követte a párolt coley (fekete tőkehal) filé, aminek újhagymával, lilahagymával, füstölt fokhagymával, citrommal és kaporral ágyaztunk meg, majd alufóliával lefedve pároltuk, végül kicsit megpirítottuk a tetejét. A többit már írtam az előző bejegyzésben. Még szünetekkel is alig bírtuk végigenni a menü, de megérte, és a következő 2-3 napban biztosan nem kell főzni. Bár a sütik is szépen fogytak, úgyhogy gyorsan be is dobtam egy pofon egyszerű banán kenyeret (dióval és étcsokival, ofkorsz) a sütőbe. Most ennek az édes-fahéjas illata terjeng az egész lakásban. :) A Szenteste tökéletes lezárása pedig az Igazából szerelem című örök klasszikus volt. Gáborral még nem néztem, így őt igazi meglepetéskén érte, hogy 5 percenként elbőgtem magam rajta. :D

A mai napunk pizsiparty volt, és olyan jól esett, hogy el sem tudom mondani. :) Mondjuk túl sok választásunk nem volt, hiszen 25-én egész Londonban nincs tömegközlekedés (értsd: semmi, egy fia busz nem jár semerre egész nap). Reggelire isteni kapros-újhagymás laktózmentes(! végre megtaláltam !) krémsajtos, füstölt lazacos pirítóst ettünk (tudunk élni, ugye?), majd Macskafogót néztünk, alvás, evés, újabb film, ahhh... de rossz lesz péntektől újra dolgozni. Kár, hogy nincs egész évben Karácsony!
Délután pedig video skypeoltam anyuékkal, így virtuálisan ettem halászlét, töpis pogit, és sajttekercset, voltam otthon a konyhában és éreztem a cserépkályhában pattogó a tűz melegét, megöleltem a nagyimat, magamhoz szorítottam az anyukámat, és adtam egy puszit a bátyámank, legalábbis képzeletben. :(
Aztán átugrottam Tirolba, játszottam apuékkal egyet az xbox-on, majdnem megnéztem az óriásra nőtt macskámat és megöleltem őket. Szintén képzeletben. Talán ez legrosszabb az egészben. Hogy azok, akiket szeretek, nem lehetnek velem, persze Gábor mindenért kárpótol, de akkor is... Tavaly sem volt egyszerű.
Viszont hazamenni sem anyagilag, sem időben nem lett volna értelme, hiszen ezerfele van a család, és senkivel nem tudtunk volna annyit együtt lenni, amennyit szerettünk volna, így viszont mindenkivel, minden nap beszéltünk, és emelett azzal az emberrel lehettem, akit a világon a legjobban szeretek. (sorry, Christmas all around, túl vagyok csordulva érzelmileg)

Holnap sétálunk egy nagyot, szétnézünk, hogy tényleg olyan óriásiak-e az óriási Boxing day (itt így hívják karácsony másnapját) leárazások. Ránk fog férni egy kis mozgás és némi friss levegő. :)

Még egyszer boldog Karácsonyt kívánunk midenkinek és hatalmas képzeletbeli ölelést  küldünk!

Merry Christmas

Szánom-bánom bűnömet, hogy közel egy hónapja nem adtam hírt magunkról. Mentség, hogy a karácsonyi hajtás itt sem kímélt? Nem igazán, ugye? De most itt vagyok, és remélhetőleg a napokban még lesz időm írni.
Nos kezdem az elejéről akkor. Gábornak december közepéig volt suli, addig kb minden nap gyakorolt, suli előtt, vagy után, plusz még a bandákkal is. Nekem a hónap eleje még egészen laza volt, de aztán bedurvult, volt néhány olyan nap ismét, amikor sírva jöttem haza, és például az utolsó két nap a mostani szabim előtt is szószerint fájt már fizikailag. Közben felmondott és elment a kedvenc supervisorom is, úgyhogy kaptunk egy újat, aki nem rossz, csak új, szóval kicsit sok volt rajtam (rajtunk).
A hónap elején voltak itt barátaink, először nekem, majd Gábornak is, sétáltunk nagyokat, jó volt beszélgetni a régi/új ismerősökkel. Kicsit rossz, hogy egyelőre - főleg nekem - itt nem nagyon vannak ilyenek.

Voltunk a Winter Wonderland-ben is, ami a Hyde Park közepén található, a helyi "Vörösmarty tér" vidámparkkal ötvözve.  Egy szerda délután látogattunk ki, ami utólag zseniális ötletnek bizonyult, mert így szépen kényelmesen, tömegtől mentesen szét tudtunk nézni. Nagyon hangulatos, egységes bódék, egységes árak, egységes kínálat, bár a fa nyakkendő létjogosultságát a mai napig sem értem...

Winter Wonderland

Később Gábor barátaival vissza akartunk menni szombat este, de óriási tömeg volt, rendőrök engedték ki-be a látogatókat, és kb 150 méteres sor állt, úgyhogy inkább letettünk róla, és ittunk még egy sört. :)
Közben egész hónapban terveztük a karácsonyi menüt, és ajándékokat vásároltunk, így megint voltunk Camdenben. Még ősszel elhagytam az kedvenc türkiz fülbevalóm egyik felét, ezért ott vett nekem Gábor egy másikat. Természetesen nem maradhatott ki a gasztronómiai kaland sem, ezúttal salted beef in rye bread (nagyjából főtt marha köményes kenyérben), és egy sült sertéshúsos szendó, jack daniels szósszal volt a menü, mindkettő elképesztően jó volt, utóbbiban a saláta és a mézes-mustáros szósz is isteni volt.

Camden Market - roast hog

Többször voltunk az Oxford street-en is, amiről annyit kell tudni, hogy ilyenkor katasztrófa. Mérhetetlen tömeg, mindenki nyomul és vásárol. Egyébként a fények, amik idén november 12-én gyulladtak ki, nagyon szépek, este gyönyörű látvány.

Oxford Street, London

Kirakatnézegetésünk egy másik epizódjakor a Selfridges és a Harrods került terítékre. Biztosan tudjátok, hogy mennyire gasztro-fanatikusok vagyunk mindketten, tehát ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy mindkettő "élelmiszer-osztálya" maga a földi paradicsom. Előbbiben még egy elképesztő szakácskönyv részleg is volt, ahol az összes valamire való séf könyvei egyhelyen megtalálhatóak. Néhány száz fontot könnyedén ott tudtam volna hagyni.

A Harrodsban persze a néhány ezer is megoldható, hiszen például egy tégely beluga kaviár 900 jó angol fontot kóstál. :) De a pármai sonkától az érlelt steak-ig van ott minden, amitől úgy érezhettem magam, mint Alice csodaországban. Ciki vagy sem, de engem ez sokkal jobban érdekelt, mint az egymás mellett található LV és Chanel boltok...

Harrods - caviar

Gábor 10. heti vizsgái jól sikerültek, hála a sok gyakorlásnak, jobb értékeléseket kapott, mint a korábbin, pedig az sem volt rossz, közben engem beszippantott a mókuskerék, és 16-i héten már nagyon nehezemre esett bemenni, főleg úgy, hogy reggelente apránként intéztük a bevásárlást.
Csütörtökön ismét elmentünk a Borough Market-re, mert elhatároztunk, hogy a karácsonyi menüt nem holmi zöldségekből, hanem egyenesen a legmenőbb piacról származó zöldségekből fogjuk megfőzni. Egyelőre azt kell mondjam, ez igen jó döntés volt.

A sütemények egy része már kész. Az egyik egy almás-erdei gyümölcsös pite, amihez Bramley almát is használtunk, ez egy nagyon menő, nagy és savanyú almafajta, amit itt kifejezetten pitékhez és más almás süteményekhez használnak. Nyersen viszonylag kemény, így párolva remek állaga lesz, tökéletes sütéshez.
A másik az otthonról (Gábor apukájáéktól) kapott dióból készült dió torta, amire nemsokára rákerül a csokis-diós máz is. Ha ezek elfogynak, jöhet az apple-walnut crumble, vagyis egy párolt almás alapú diós-tésztamorzsával megsütött süti, amit vanília sodóval eszünk, és a banana bread, ami (a változatosság kedvéért) egy diós-banános kenyér formában sütött süti.
El fogunk gurulni... :)

apple-berry pie
recept itt: http://www.jamieoliver.com/recipes/fruit-recipes/appleberry-pie

A karácsonyi menü francia halleves lesz, főételként pedig bőrös karaj, sült zöldségek (mini répa, paszternák, kelbimbó), kacsamell, sült hal, lilahagymás krumplisaláta, sütőtökös-édes burgonyás krumplipüré és zöldsaláta. Igen, azt hiszem nálunk a karácsony - és a mindennapok is az étel körül forognak.
És ezt mi így imádjuk, főleg, hogy még fogytunk is mindketten, mióta itt vagyunk.

Ebben a remek időben amúgy sem nagyon tudunk mit csinálni, mint főzni és enni, mert ma konkrétan egész álló nap szakadt az eső, és fúj a szél.

Bár tervezek még írni, de azért ezúton is nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvassa blogot, és mindnekinek akivel idén (sem) karácsonyozhatok együtt, de hiányzik nagyon! Ugyanakkor nem kell aggódni, mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, első közös karácsonyunk van itt, a ködös-esős, de gyönyörű Londonban.

Ági