We wish you a Happy New Year

A karácsonyi fiesta lezárásaként 26-án (itt Boxing day - valószínűleg arra utalva, hogy az emberek megverik egymást a boltok előtt sorban állás közben) ország és világháló szerte óriási leárazások vannak, 50-70% mindenhol, ezen felbuzdulva, bár inkább turistaként, mint valódi vásárlási szándékkal, elmentünk a Sheperd's Bushnál található Westfield plazába szétnézni (én tudtam, hogy rossz ötlet). Már a metrónál látszott, hogy ennek a fele sem tréfa, mert hömpölygött a tömeg a bejáratok felé. Kaptam is egy kisebb pánikrohamot rögtön, ahogy beértünk, majd ezt követte a szimpla döbbenet, amikor megláttuk, hogy a Louis Vuitton és a Prada előtt (meg persze az összes többi méregdrága bolt előtt is) 20-30 méteres sor áll. De például a GAP-be, a Deichmannba, és a Hollister-be is úgy lehetett (volna, hiszen mi nem is próbálkoztunk) bejutni, hogy ha egy ember kijött, akkor egyet beengedtek a sorból... Nagyon durva. Ezek tényleg nem normálisak. Kis háttér info, hogy a vásárlók jó nagy százaléka csadoros arab nő, akik valószínűleg a nagy "karácsonyi lázban" verték el utolsó olaj-fontjaikat... Egy szó mint száz, szerintem ez rosszabb, mint a a Black Friday, főleg, hogy ez még hivatalosan Karácsony második napja, a szeretet, bla-bla-bla ünnepe, és e helyett a nagy ajándékozás után még az összes bolt 1000%-on, vásárlókkal és alkalmazottakkal tele pörög. Nagyon lehangoló. (azért ha már ott voltunk, kaptam egy csodálatosan "ugly", de szuper meleg és vízálló crocs csizmát fél áron. :) )

Munka fronton azt kell mondjam - sajnos -  a karácsonyi habzsi-dőzsi nem volt ingyen, azóta "fizetek" érte a drága kis éttermünkben, szombaton nagyon sokan voltak, és délutánoig egyedül voltam a flooron, ami praktikusan annyit jelent, hogy mindent én csináltam, és pisilni is csak akkor volt időm, amikor lecsengett a reggeli... vasárnap csak simán sokan voltak, de a legjobb még hátra van, holnap este dolgozom, majd elsején reggel 5.30-kor megyek vissza nyitni... Éljen a spórolás, és a kreatív megoldások a személyzethiány áthidalására... Csak túlélni akarok, és két nappal öregebbnek lenni, hogy átessek ezen a remek szilveszter-újév kombón, bár a tavalyi is hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy akkor éjfélkor már ágyban voltam és átaludtam az új évet, de ugyanúgy hajnalban mentem dolgozni, és nem volt vicces.
Gábor elém jön elvileg, és azt tervezzük, hogy koccintani már valahol a városban fogunk, de ez ugye attól is függ, hogy hogy végzünk. A licence (nagyjából olyan, mint a működési engedély) szerint éjjel 11 után nem forgalmazhatunk alkoholt, úgyhogy remélem időben el fogok tudni jönni (elvileg nem kell zárásig maradnom), és valahogy túl leszek rajta.
Amúgy minden ok, pihenjük még mindig a karácsonyi zabálás fáradalmait, de azért ma is főztünk egy jót, és a nagy sikerre való tekintettel csináltam egy újabb banana bread-et és egy isteni apple-berry crumble-t. :) Úgyis olyan undorító idő volt egész nap, Gábor egész nap fetrengett a migrén miatt, én csak délelőtt. Az Égiek valószínűleg egyébként ezzel a fejfájós férfival büntettek az eltelt évben elkövetett összes rosszaságomért... :)))))
Apropó elmúlt év... Hát eseményekben nem volt hiány, költöztem egy párszor, Amerikából haza, de nem a lakásomba, hanem onnan ki apuékhoz, aztán a Balatonra, onnan pedig ide, Londonba. Óceánjáró helyett megtaláltam a SZERELMEMET, csupa nagybetűvel, túléltünk együtt egy nem egyszerű nyarat, és megvetettük a lábunkat egy mindkettőnk számára új országban, új helyzetben, új, közös életet kezdve. Sok buktató volt előttünk, de most már egyre inkább úgy érzem, hogy mindez csak közelebb hozott minket egymáshoz, és megerősítette a kapcsolatunkat. Lassú léptekkel, de haladunk a céljaink felé, és ha 2014 csak fele ilyen jó lesz, már boldog ember vagyok.

Az idei utolsó poszttal kívánok nektek nagyon boldog, sikerekben gazdag Új Évet! A tervekhez kitartást, akaratot és erőt, de leginkább bátorságot, hogy merjetek lépni, bevállalni bármit, amit hoz az élet, mert ez az egyetlen út!

BÚÉK

Kiskarácsony

Hát igen, ahogy azt sejtettük, egy kisebb városi iskolát el tudtunk volna látni azzal az ételmennyiséggel, amit főztünk tegnap. :) Szerencsére minden remekül sikerült.
Az előétel mediterrán halleves volt, paradicsomos-kakukkfüves, tintahallal, kagylóval, ezt követte a párolt coley (fekete tőkehal) filé, aminek újhagymával, lilahagymával, füstölt fokhagymával, citrommal és kaporral ágyaztunk meg, majd alufóliával lefedve pároltuk, végül kicsit megpirítottuk a tetejét. A többit már írtam az előző bejegyzésben. Még szünetekkel is alig bírtuk végigenni a menü, de megérte, és a következő 2-3 napban biztosan nem kell főzni. Bár a sütik is szépen fogytak, úgyhogy gyorsan be is dobtam egy pofon egyszerű banán kenyeret (dióval és étcsokival, ofkorsz) a sütőbe. Most ennek az édes-fahéjas illata terjeng az egész lakásban. :) A Szenteste tökéletes lezárása pedig az Igazából szerelem című örök klasszikus volt. Gáborral még nem néztem, így őt igazi meglepetéskén érte, hogy 5 percenként elbőgtem magam rajta. :D

A mai napunk pizsiparty volt, és olyan jól esett, hogy el sem tudom mondani. :) Mondjuk túl sok választásunk nem volt, hiszen 25-én egész Londonban nincs tömegközlekedés (értsd: semmi, egy fia busz nem jár semerre egész nap). Reggelire isteni kapros-újhagymás laktózmentes(! végre megtaláltam !) krémsajtos, füstölt lazacos pirítóst ettünk (tudunk élni, ugye?), majd Macskafogót néztünk, alvás, evés, újabb film, ahhh... de rossz lesz péntektől újra dolgozni. Kár, hogy nincs egész évben Karácsony!
Délután pedig video skypeoltam anyuékkal, így virtuálisan ettem halászlét, töpis pogit, és sajttekercset, voltam otthon a konyhában és éreztem a cserépkályhában pattogó a tűz melegét, megöleltem a nagyimat, magamhoz szorítottam az anyukámat, és adtam egy puszit a bátyámank, legalábbis képzeletben. :(
Aztán átugrottam Tirolba, játszottam apuékkal egyet az xbox-on, majdnem megnéztem az óriásra nőtt macskámat és megöleltem őket. Szintén képzeletben. Talán ez legrosszabb az egészben. Hogy azok, akiket szeretek, nem lehetnek velem, persze Gábor mindenért kárpótol, de akkor is... Tavaly sem volt egyszerű.
Viszont hazamenni sem anyagilag, sem időben nem lett volna értelme, hiszen ezerfele van a család, és senkivel nem tudtunk volna annyit együtt lenni, amennyit szerettünk volna, így viszont mindenkivel, minden nap beszéltünk, és emelett azzal az emberrel lehettem, akit a világon a legjobban szeretek. (sorry, Christmas all around, túl vagyok csordulva érzelmileg)

Holnap sétálunk egy nagyot, szétnézünk, hogy tényleg olyan óriásiak-e az óriási Boxing day (itt így hívják karácsony másnapját) leárazások. Ránk fog férni egy kis mozgás és némi friss levegő. :)

Még egyszer boldog Karácsonyt kívánunk midenkinek és hatalmas képzeletbeli ölelést  küldünk!

Merry Christmas

Szánom-bánom bűnömet, hogy közel egy hónapja nem adtam hírt magunkról. Mentség, hogy a karácsonyi hajtás itt sem kímélt? Nem igazán, ugye? De most itt vagyok, és remélhetőleg a napokban még lesz időm írni.
Nos kezdem az elejéről akkor. Gábornak december közepéig volt suli, addig kb minden nap gyakorolt, suli előtt, vagy után, plusz még a bandákkal is. Nekem a hónap eleje még egészen laza volt, de aztán bedurvult, volt néhány olyan nap ismét, amikor sírva jöttem haza, és például az utolsó két nap a mostani szabim előtt is szószerint fájt már fizikailag. Közben felmondott és elment a kedvenc supervisorom is, úgyhogy kaptunk egy újat, aki nem rossz, csak új, szóval kicsit sok volt rajtam (rajtunk).
A hónap elején voltak itt barátaink, először nekem, majd Gábornak is, sétáltunk nagyokat, jó volt beszélgetni a régi/új ismerősökkel. Kicsit rossz, hogy egyelőre - főleg nekem - itt nem nagyon vannak ilyenek.

Voltunk a Winter Wonderland-ben is, ami a Hyde Park közepén található, a helyi "Vörösmarty tér" vidámparkkal ötvözve.  Egy szerda délután látogattunk ki, ami utólag zseniális ötletnek bizonyult, mert így szépen kényelmesen, tömegtől mentesen szét tudtunk nézni. Nagyon hangulatos, egységes bódék, egységes árak, egységes kínálat, bár a fa nyakkendő létjogosultságát a mai napig sem értem...

Winter Wonderland

Később Gábor barátaival vissza akartunk menni szombat este, de óriási tömeg volt, rendőrök engedték ki-be a látogatókat, és kb 150 méteres sor állt, úgyhogy inkább letettünk róla, és ittunk még egy sört. :)
Közben egész hónapban terveztük a karácsonyi menüt, és ajándékokat vásároltunk, így megint voltunk Camdenben. Még ősszel elhagytam az kedvenc türkiz fülbevalóm egyik felét, ezért ott vett nekem Gábor egy másikat. Természetesen nem maradhatott ki a gasztronómiai kaland sem, ezúttal salted beef in rye bread (nagyjából főtt marha köményes kenyérben), és egy sült sertéshúsos szendó, jack daniels szósszal volt a menü, mindkettő elképesztően jó volt, utóbbiban a saláta és a mézes-mustáros szósz is isteni volt.

Camden Market - roast hog

Többször voltunk az Oxford street-en is, amiről annyit kell tudni, hogy ilyenkor katasztrófa. Mérhetetlen tömeg, mindenki nyomul és vásárol. Egyébként a fények, amik idén november 12-én gyulladtak ki, nagyon szépek, este gyönyörű látvány.

Oxford Street, London

Kirakatnézegetésünk egy másik epizódjakor a Selfridges és a Harrods került terítékre. Biztosan tudjátok, hogy mennyire gasztro-fanatikusok vagyunk mindketten, tehát ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy mindkettő "élelmiszer-osztálya" maga a földi paradicsom. Előbbiben még egy elképesztő szakácskönyv részleg is volt, ahol az összes valamire való séf könyvei egyhelyen megtalálhatóak. Néhány száz fontot könnyedén ott tudtam volna hagyni.

A Harrodsban persze a néhány ezer is megoldható, hiszen például egy tégely beluga kaviár 900 jó angol fontot kóstál. :) De a pármai sonkától az érlelt steak-ig van ott minden, amitől úgy érezhettem magam, mint Alice csodaországban. Ciki vagy sem, de engem ez sokkal jobban érdekelt, mint az egymás mellett található LV és Chanel boltok...

Harrods - caviar

Gábor 10. heti vizsgái jól sikerültek, hála a sok gyakorlásnak, jobb értékeléseket kapott, mint a korábbin, pedig az sem volt rossz, közben engem beszippantott a mókuskerék, és 16-i héten már nagyon nehezemre esett bemenni, főleg úgy, hogy reggelente apránként intéztük a bevásárlást.
Csütörtökön ismét elmentünk a Borough Market-re, mert elhatároztunk, hogy a karácsonyi menüt nem holmi zöldségekből, hanem egyenesen a legmenőbb piacról származó zöldségekből fogjuk megfőzni. Egyelőre azt kell mondjam, ez igen jó döntés volt.

A sütemények egy része már kész. Az egyik egy almás-erdei gyümölcsös pite, amihez Bramley almát is használtunk, ez egy nagyon menő, nagy és savanyú almafajta, amit itt kifejezetten pitékhez és más almás süteményekhez használnak. Nyersen viszonylag kemény, így párolva remek állaga lesz, tökéletes sütéshez.
A másik az otthonról (Gábor apukájáéktól) kapott dióból készült dió torta, amire nemsokára rákerül a csokis-diós máz is. Ha ezek elfogynak, jöhet az apple-walnut crumble, vagyis egy párolt almás alapú diós-tésztamorzsával megsütött süti, amit vanília sodóval eszünk, és a banana bread, ami (a változatosság kedvéért) egy diós-banános kenyér formában sütött süti.
El fogunk gurulni... :)

apple-berry pie
recept itt: http://www.jamieoliver.com/recipes/fruit-recipes/appleberry-pie

A karácsonyi menü francia halleves lesz, főételként pedig bőrös karaj, sült zöldségek (mini répa, paszternák, kelbimbó), kacsamell, sült hal, lilahagymás krumplisaláta, sütőtökös-édes burgonyás krumplipüré és zöldsaláta. Igen, azt hiszem nálunk a karácsony - és a mindennapok is az étel körül forognak.
És ezt mi így imádjuk, főleg, hogy még fogytunk is mindketten, mióta itt vagyunk.

Ebben a remek időben amúgy sem nagyon tudunk mit csinálni, mint főzni és enni, mert ma konkrétan egész álló nap szakadt az eső, és fúj a szél.

Bár tervezek még írni, de azért ezúton is nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek, aki olvassa blogot, és mindnekinek akivel idén (sem) karácsonyozhatok együtt, de hiányzik nagyon! Ugyanakkor nem kell aggódni, mérhetetlenül boldogok vagyunk, hogy ilyen gyönyörű, első közös karácsonyunk van itt, a ködös-esős, de gyönyörű Londonban.

Ági

Lenni vagy...

...pedig a múltkor már olyan termékeny voltam, aztán meg a szabadság után jött megint a mókuskerék. Telnek-múlnak a napok. Egyik nap még hétfő van, a következőn meg vasárnap... És közben észre sem vettem, hogy mindjárt december van, hogy lassan 9 hónapja, hogy hazajöttem Amerikából, majdnem 7 hónapja, hogy megtaláltam életem szerelmét, és mindjárt negyed éve, hogy együtt itt vagyunk. A munkahelyemre is úgy járok már, mintha haza mennék (sajnos néha többet is), végképp átálltunk. Egész jó érzés.

Ugyanakkor mostanában elég sok Határátkelő-s blogbejegyzést olvasok (az egyszeri cikkem utáni troll-vihar miatt oda többet valószínűleg nem írok, még ha állítólag most már regisztrációhoz kötött a  megjegyzés írás, annyit nem ér a 15 perc hírnév...) szóval ennek kapcsán, meg a mostmár viszonylag hosszú külföldön élésem kapcsán is elmerengtem azon, hogy is élem meg a magyarságomat. Nyilván egyeseknél majd megint kiverem a biztosítékot, de hát ez van, mindenkinek nem felelhetek meg.

Nehéz is igazából ezt szépen összefoglalni, főleg, hogy tényleg nem tudom hogyan érzek pontosan.

Nem érzem magam britnek, vagy ilyesmi, nem erről van szó. 

Viszont itt néha borzalmasan szégyenlem, hogy magyar vagyok. Valahogy a "na, kelet-európai vendégmunkás" bélyegét süti ez rám, amikor kimondom. Plusz ugye honnan ismerkszik itt az "átlag magyar" és ide még raknék vagy húsz idézőjelet? Hát például a "mackó nadrágról", az ügyeskedésről, a lakhatási/munkanélküli segélyről, a családi pótlék igénylésről, a szerződés nélküli lakáskiadásról, az Iceland-ben (legalja kész és fagyasztott kaja bolt) vásárolt pizza zabálásról, és hagy ne soroljam tovább. Sajnos, azt kell mondjam elsőre, ha elmondom, hogy magyar vagyok, nem a pozitív jelzők jutnak itt az emberek eszébe. Másodjára talán, de az sem biztos. És mi is arréb lépünk, és elhallgatunk, ha a boltban magyar szót hallunk. Szégyen, nem szégyen, én nem feltétlenül érzem magunkat egyszinten a "kolbászkerítéskánaándolgozniNemfogunk" mentalitású emberekkel. Persze mondom ezt úgy, hogy sosem tudhatom melyik mögött milyen sors van, de akkor sem tudok a segélyvadászattal azonosulni. Ugyanakkor dühítenek a britek is, hiszen minek engedték be anno észnélkül a népeket, minek osztogattak (osztogatnak) segélyeket mindenkinek, de leginkább, most min vannak kiakadva, és vajon ők megcsinálnák-e azokat a munkákat, amit a kelet-európaiak, annyi pénzért? Mindezt persze szintén úgy mondom, hogy fogalmam sincs a dolgok mélyebb vonulatáról.

Másrészt pedig mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy egy ilyen értelmes, okos nép sarja vagyok, mert ahogy itt szétnézek, sokszor elcsodálkozom azon, hogy az egysejtűek és a puhatestűek értelmi színvonalán elhelyezkedő lények hogyan maradnak itt, ebben a vad világban életben. Egyszerűen a logika halovány szikrája sem sejlik fel némelyeknél, de semmilyen szinten. És tényleg senkit nem akarok megbántani, de lassan már mozdulatokból megmondom, hogy ki honnan jött... Egyszerűen csak tudom, hogy ha x nemzetiségű kollégával dolgozom, akkor háromszor olyan nehéz napom lesz, mintha y kollégával lennék. És ha magyarok vannak, akkor valószínű, hogy minden meg kész és meg lesz oldva. 

Hát ilyen dolgok jutottak most eszembe, miközben a New England clam chowder (krumplis-zelleres-baconos kagylóleves) és a sweet potato chips (édesburgonya) és sült paszternák íze van a számban. Természetesen én főztem. No jó éjszakát! 

Market tour in London Part 3: Camden Market

Camden Town-ról és a Camden Marketről már annyit áradoztam, hogy mos rövidre is fogom, és beszéljenek inkább a képek. Ha valami, hát ez tényleg a HELY, ahová el kell menni, ha Londonban vagy. Megunhatatlan, úgy érzem századjára is pont ugyanolyan lelkesedéssel nézném végig az árusokat, és a rengeteg kacatot, amit kapni lehet. 

A market tulajdonképpen nem egy piac, hanem több kicsi, Camden Lock, Camden Lock Village, Camden Stables és Camden Market, ahogy erről nagyszerűen okosít ez az oldal. 

Tényleg nem túlzás azt állítani, hogy itt bármit lehet kapni, zoknitól a bakelit lemezig. Felsorolni is nehéz volna az árusokat, úgyhogy nem is teszem. Ha ide készülsz, érdemes üres gyomorral tenni, mert a világ minden szegletének konyháját meg lehet itt kóstolni. Kínai, japán, koreai, etióp, török, görög, magyar (megbízást kaptunk a kipróbálására, bár nem nagyon vonz minket egyelőre a lángos, de majd meglátjuk mit tehetünk), libanoni, spanyol, amerikai, amit csak akarsz, de tényleg. Szinte mindenhol ugyanazok az árak, 3-4-5 fontba kerül minden, és ezért általában bőséges, akár két főnek is elegendő adagot kapsz, és sehol nem sajnálják a bele valót. Legutóbb egy görögnél ettünk, nagyjából egy gyros tálnak megfelelő ételt, és isteni volt, ketten kipukkadtunk tőle, de azért még leöblítettük egy banános-epres-nutellás óriás (a szó szerint) palacsintával. De ettünk már itt texasi bbq oldalast és csirkét, marha húsos szendvicset (argentint és helyit is), jamaicai kolbász wrap-et (irgalmatlanul csípős, csak erős idegzetűeknek), fish&chipset, kézzel készült csokit és fudge-ot, stb. A központi "food court" hétvégén a legizgalmasabb, ezért ha képes vagy elviselni a tömeget, akkor érdemes menni. Hétköznap jóval kevesebb konyha van kint, de azért éhen halni akkor sem fogsz. :)

2 hónapja itt

Gyönyörű késő őszi idő volt ma. Lustán indult a nap, de dél körül felkerekedtünk és tettünk egy nagy sétát a Hyde Parkban, plusz egy kis karácsonyi kirakat nézegetés is volt az Oxford Streeten és a Harrodsban. Elég elképesztő, hogy milyen őrület van már most, november elején. Mi lesz itt később? 

Gyakorlatilag a Halloween dekorációt egy lendülettel lecserélték karácsonyira. 

Voltunk a Harrodsban, ami elképesztő. Nem véletlenül világhírű áruház. Minket nyilván megint az élelmiszer rész taglózott le, mi más... Kaja fanatikusok vagyunk mindketten...

De azért a 900£-os beluga kaviárt már pöttyet túlzásnak érzem... 

Viszont megvan annak a varázsa, ha melletted úgy vásárolnak Chanel-t és Louis Voitton-t, mintha a sarki közértbe mennének...

 A hangulat mindenesetre magával ragadó.

Két hónapja érkeztünk, és tegnap először  éreztem, mikor vasalás közben kipillantottam az ablakon, hogy itt vagyok otthon. Gábor ruháival, a közös ágyunkkal, a bőröndökkel a szekrény tetején, a pici szobánkban. Igen. Itt vagyok most otthon. Vele. 

Ma már ha a metróra gondolok, akkor sokkal inkább a Baker Street jut eszembe, és nem a Nyugati. Már megszoktam, hogy a másik oldalon jön a busz, és hiányzik, hogy ha egy hétig (mint most a szabi miatt) nem beszélek angolul. Jól érzem magam itt. Jól érezzük magunkat. Persze messze vagyunk még a céljainktól, lakhatnánk szebb helyen, lehetne több pénzünk, jó lenne, ha lenne magic milk laktózmentes túró és tejföl a tescoban, stb. De azért így is jó. Szívesen megyek az indiai zöldségeshez, és inkább eszünk kuszkuszt, mint vágyakozunk a galuska után. Az új kihívás nem téliszalámit keresni, hanem kitalálni, hogy melyik fura növény (zöldség és/vagy gyümölcs) micsoda. Próbálunk beilleszkedni, elfogadni és megismerni a körülöttünk lévő új dolgokat, mert bőven van mit.

Google a barátunk. Segít kitalálni mire fel a sok tűzijáték (diwali), a mákvirág kitűző, mire utal a "remember, remember, the 5th of november..." kezdetű vers, ilyesmik. Így tanulunk mi, érdeklődve, figyelve a körülöttünk zajló dolgokra.

Így élünk mi. 2 hónapja itt...Londonban.❤️

Market tour in London Part 2: Notting Hill / Portobello Road

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem a Notting Hill-ről úgy nagyjából 26 évig az alábbi kép ugrott be. És persze Hugh Grant mosolya. Tudom-tudom...

Pedig ennél Notting Hill és a Portobello Road jóval izgalmasabb, mint az a csütörtöki túránk alkalmával ki is derült. 

Megközelíteni a Central Line Notting Hill Gate megállóján keresztül a legegyszerúbb, ha nem akartok feltétlenül elveszni a buszok rengetegében. Mi néha már kísértjük a sorsot azzal, hogy buszra szállunk. Hol bejön, hol nem. :) Volt már miatta 1,5 órás kitérőnk is, de például tegnap egész jól bevállt, amikor hazafele Notting Hillből Camden felé buszoztunk. Olcsó alternatívája a városnéző Hopp-on Hopp-off buszoknak, főleg ha van fent az első ablaknál hely. :) No de ne szakadjunk el a témától.

Szóval a Portobello Market az inkább maga az utca, a Portobello Road, ami valóban a Notting Hill (magyarul Sztárom a párom) című igazi csöpögős, hollywoodi maszlagból lehet ismerős, amiért egyébként magam is élek-halok Karácsony táján, hiszen ki más érdemelné meg a telesírt zsebkendőket, mint Hugh Grant. Az Igazából Szerelem mellett a másik kötelező mű. :D

Szóval, a minden létező forrásban világhírűként emlegetett Portobello Road egy hajóskapitány nyomán kapta a nevét, nagyon régen, de korábban egy farm volt. Régebben elég csöves környék volt, sok bevándorlóval. Most is van néhány pub, antikvárium, ami a hajós múltat viseli a nevében Napjainkban az egyik legfelkapottabb turista látványosság, menő lakónegyed, szóval pontosan az, ami egy hollywoodi filmbe illővé teszi. 

Az úton mindenféle új és használt ruhabolt, ékszerbolt, antik árus (ahol ezüstöt, porcelánt, órát, bőrdíszművet, csipkét meg még ki tudja mit nem lehet kapni), cipőbolt, sál árusok, kávézók, éttermek, designer boltok vannak, és csak kapkodod a fejed. Nagyon hangulatos mindegyik üzlet, és igazán jó dolgokat lehet beszerzni már 5-10 fontokért is. Egy vintage ruhatárfrissítést például innen érdemes megoldani, szerintem. Van néhány zöldséges is, de ők inkább hétvégén, ahogy erről leírás is található ezen az oldalon. 

Ha már ott vagy, kihagyhatatlan a Westbourne Park Road 280 szám alatt található Kék Ajtó, ami ugye pont az a kék ajtó, ami mögül a már sokat emlegetett hősünk kukkant ki a filmben. :)

A útikönyv boltot viszont ne keressétek, az sosem volt. A helyén egy - meglepő módon - Notting Hill nevű cipőbolt van, egyébként nem rossz csizmákkal. 

Bővebb információk angolul még itt.

egy pizzéria kirakata

vidám házak

Csodaország 

Zakó, ahogy ők szeretik

A bicikli itt alap dekor elem

utcakép

Egy szép sál mindig jó ajándék (ja, ez egy másik filmből van...)

Lányok, vigyázat!

Pillanat

AZ ajtó

Márketing

Market tour in London Part 1: Borough Market

A héten szabadságon vagyunk Gáborral (egészen pontosan én szabadságon vagyok, neki pedig isi szünet van), ezért sokat pihenünk és kirándulunk. Előbbi rész kevésbé érdekes, az utóbbi annál inkább. :)

Szerdán és csütörtökön bejártunk néhány marketet (piacot, vásárt, bazársort, kinek, hogy tetszik), erről olvashattok most egy kis beszámolót.

Szerda: Borough Market

A belváros szívében a London Bridge alatt található ez a piac, aminek történelme 1014-ig (vagy még korábbra nyúlik vissza). A piacon kiváló és gyönyörű zöldség-gyümölcsösök, halasok, hentesek, pékségek találhatóak, de rengeteg sajt árus, spanyol és olasz delikátesz, olíva olaj és balzsamecet bolt (nem találok rá jobb kifejezést), mézes, lekváros (chutney-s, jam-es) standok, és kifőzdék vannak, ahol mindenféle finomságot megkóstolhatsz, például amit mi is kipróbáltunk, rozmaringgal pácolt nyárson sült disznót amit almapürével és ruccolával bélelt zsemlébe töltve kaptunk. Isteni volt.

A minőségi ételek és alapanyagok szerelmeseinek kötelező, isteni dolgokat lehet kóstolni az árusoknál.

Kóstoltam fügés balzsamecetet, 36 hónapig érlelt sajtot, fekete szarvasgomba olajat, málna lekvárt, ananászos chilli chutney-t, török édességeket, fudge-ot, és még ki tudja mit.

Ittunk mulled cider-t, ami forralt cider, a forralt bor helyi alternatívája, mivel ugye itt jóval több a cider, mint a bor, és valószínűleg jobban is járunk, ha maradnak a kaptafánál. :) Bár itt jegyezném meg, hogy van egy nagyon jó angol bor az étteremben, Wickham Fumé a neve. Visszatérve a ciderre, meglepően erős, nem olyan, mint az otthoni forralt borok, ebben rendesen érezni az alkoholt.

 A market szerdától szombatig van nyitva 10-től többnyire 5-ig (pénteken hatig). Hétvégén (péntek-szombat) óriási a tömeg, mi szerdán délben voltunk, tökéletes időzítésnek bizonyult.

Egy borongós hétköznapon nehezen találni jobb programot, mint ez a színes, ámulatba ejtő hely, persze nem árt, ha legalább annyira food-fanatic vagy, mint mi. :)

Bővebb info a marketről itt.

Zöldséges kicsit másképp 

Tök nagy választék kac-kac 

Nagyon almák

Vadat és halat...

Vadnyulat vegyenek

Halak

Balatoni hekk és pangasius (jobbra) :)
(valójában tonhal egyben és szeletben, értékben kb egy havi magyar minimálbér)

Tengeri bizgentyűk

Gombák 

és paradicsomok

szendvicsek egy vekni kenyérben

és sajtok elképesztő mennyiségben

büfé sor 

zöldzöldzöld

kolbászország