2013. október 28., hétfő
2013. október 27., vasárnap
Weekly news
Ismét elteltek a napok, de végre az elmúlt két hét beosztása után volt szabadnapom pénteken és vasárnap (ma), így tudtunk egy kicsit együtt lenni és kirándulni.
Pénteken voltunk Greenwich-ben, óriási szerencsénkre gyönyörű napos őszi idő volt, kellemes meleg, nagyon szép volt.
Láttuk a Cutty Sark-ot, ami eléggé sok kézen ment keresztül, volt brit tea szállító hajó, majd gyapot szállító, aztán gyakorló hajó, meg miegyéb, mire kiállították a greenwichi száraz dokkban.
Egyébként itt úgy tűnik majdnem minden utca sarkon van valami hajó... Nem véletlen a hajós múlt.
:)
 |
| Cutty Sark |
Megnéztük az obszervatóriumot, és a Meridiánt, ami mint kiderült, azért van ott, ahol, mert valaki oda rakott egy teleszkópot, és ha már ott volt, akkor hozzá igazították a vonalat. :D Furák ezek a népek. :)
 |
| Lö teleszkóp |
 |
| 24 óra |
Tervezek egyébként egy-két gasztro blogbejegyzést írni, meg a helyi boltokról/termékekről egy kis ismertetőt, ahogy azt tettem anno az Agi goes to USA-n.
Ekszklúzív interjúalanyunk Gábor külön üzeni a blogolvasóknak, hogy még mindig nagyon jól érzi magát, puszilja az otthoni barátait. :)
2013. október 23., szerda
Tiger prawn tagliatelle w/ chilli and cherry tomatoes
Gondoltam így estére kicsit felcsigázom az ízlelőbimbókat ezzel az egyszerű de nagyszerű rákos tagliatellével.
2013. október 22., kedd
Hétköznapok 1.0
Sajnos itt viszonylag hamar eljött az "unalmas" hétköznapok ideje, mivel már nem nagyon csodálkozom rá a boltokban kapható dolgokra, az indiai fűszerekre és a bal oldalon közlekedő buszokra. E mellett pedig holnap lesz 8. napja, hogy egyhuzamban dolgozom, és pénteken leszek csak offos, szóval eléggé elfáradtam már. Főleg, hogy sikerült vasárnap estéről hétfő reggelre beosztaniuk (szerencse, hogy megnézik az előző heti beosztást...), így alvással megint igen gyengén állok. :S Ilyen ez a traktoros élet.
Na de a múltkor még ígértem beszámolót. Nos voltunk egy Jamie's Italian étteremben, ami Jamie Oliver egyik lánca. Elég jó hely, nem túl puccos, rengetegen vannak (szombat este voltunk), a kiszolgálás eléggé semmilyen (nyilván rohanásban van az összes felszolgáló), ellenben a kaja zseniális volt. Előételnek egy olasz sonka és szalámi tálat ettünk, mellé olívabogyót, főételnek pedig seafood bucatinit, ami mindenféle tengeri bizbaszokkal tészta paradicsom szósszal, Gábor pedig hasonló stílusú seabass-t, ami tengeri sügér (asszem :D ). Szerencsére az adagok pont olyanok voltak, hogy még egy brownival és egy tiramisuval le tudtuk vezetni a vacsorát. :) Nem olcsó, ellenben megéri. Szerintem megyünk máskor is.
Itt is van "Ross" - juhú :)
Ross minden Amerikában élő/járó legjobb barátja, mint az korábban az Ági goes to USA blogról is kiderült. :) Minden ruhamániások szentélyét itt Tkmaxx-nak hívják. Ahogy már annyiszor emlegettem, ugyanannyi a minden, beleértve az itt kapható márkás ruha, mint az USA-ban, csak itt fontban. :)
Főzünk
Méghozzá sokat. Annyira jól akklimatizálódtunk, hogy a minap a menü vöröslencse krémleves volt yellow chicken pukka curry-vel... Lassan elkezdek száriban járni. :)))) A hozzá vásárolt garam masala pedig annyira erős, hogy az a doboz kb életünk végéig elég lesz. Ugyanez a helyzet a chilli porral. Jamie szakácskönyvéből sokat főzök/főzünk, úgyhogy nem kell aggódni, éhen nem halunk. Ha Gábor összeszedi magát, akkor remélhetőleg képes beszámolókat is találtok majd a Derchef blogon.
Talán addigra a gyomrom is megszokja az indiai fűszereket, és nem fog egész nap égni, mint a pokol. :)
Együttélés a lakótársakkal
Nehéz. És ezt hosszan tudnám cifrázni. Sajnos a tisztaság és kultúra iránti igény nem mindenkiben van azonos szinten, ez pedig ha nem is vezet verbális konfliktushoz, azért szép lassan felőröl. Továbbra is átmenetinek szeretném ezt a helyet tekinteni, és amint lehet elköltözni. Persze ehhez idő kell, és azt is tudom, hogy amikor idejöttünk nem nagyon volt más opció, és lehetne sokkal rosszabb is, de akkor is...
Honvágy
Nincs. Na jó, megfogadtam, hogy nem állok neki lelkizni, de ezek szerint csak eljutottam idáig. :( Kint (az örökkön-örökké emlegetett USA-ban) is egyedül éreztem magam, de azért ott legalább voltak hasonszőrű magyarok, akikkel elvoltam. Itt sajnos egyelőre senki nincs. Jó, nyilván a munkatársakkal elbeszélgetek, a magyar supervisorommal egész jól kijövünk, de ilyen spontán társaságom nincsen, és bár Gábort imádom, azért egy ember, még ha az a szerelme is, nem elég. Nem mellesleg csajos dolgokról elég nehéz vele beszélgetni. :)
Lassan jó lenne felvenni a kapcsolatot a kinti ismerősökkel, mármint személyesen, mondjuk meginni egy kávét, vagy ilyesmi, de mint otthon is, itt is mindenki baromi elfoglalt.
Nekem is ez a legnagyobb bajom, hogy állandó idő hajkurászásban vagyok, és csak úgy repülnek a napok. Néha azon kapom magam, hogy azt sem tudom hanyadika van. Ez kicsit frusztráló. Az időjárással karöltve (ami jelenleg szakadó esőben merül ki) és a fáradtsággal együtt eléggé depresszióba taszít.
Na jó, már nincsenek összefüggő gondolataim, úgyhogy mára ennyi. Igyekszem aktívabb lenni.
Na de a múltkor még ígértem beszámolót. Nos voltunk egy Jamie's Italian étteremben, ami Jamie Oliver egyik lánca. Elég jó hely, nem túl puccos, rengetegen vannak (szombat este voltunk), a kiszolgálás eléggé semmilyen (nyilván rohanásban van az összes felszolgáló), ellenben a kaja zseniális volt. Előételnek egy olasz sonka és szalámi tálat ettünk, mellé olívabogyót, főételnek pedig seafood bucatinit, ami mindenféle tengeri bizbaszokkal tészta paradicsom szósszal, Gábor pedig hasonló stílusú seabass-t, ami tengeri sügér (asszem :D ). Szerencsére az adagok pont olyanok voltak, hogy még egy brownival és egy tiramisuval le tudtuk vezetni a vacsorát. :) Nem olcsó, ellenben megéri. Szerintem megyünk máskor is.
Itt is van "Ross" - juhú :)
Ross minden Amerikában élő/járó legjobb barátja, mint az korábban az Ági goes to USA blogról is kiderült. :) Minden ruhamániások szentélyét itt Tkmaxx-nak hívják. Ahogy már annyiszor emlegettem, ugyanannyi a minden, beleértve az itt kapható márkás ruha, mint az USA-ban, csak itt fontban. :)
Főzünk
Méghozzá sokat. Annyira jól akklimatizálódtunk, hogy a minap a menü vöröslencse krémleves volt yellow chicken pukka curry-vel... Lassan elkezdek száriban járni. :)))) A hozzá vásárolt garam masala pedig annyira erős, hogy az a doboz kb életünk végéig elég lesz. Ugyanez a helyzet a chilli porral. Jamie szakácskönyvéből sokat főzök/főzünk, úgyhogy nem kell aggódni, éhen nem halunk. Ha Gábor összeszedi magát, akkor remélhetőleg képes beszámolókat is találtok majd a Derchef blogon.
Talán addigra a gyomrom is megszokja az indiai fűszereket, és nem fog egész nap égni, mint a pokol. :)
Együttélés a lakótársakkal
Nehéz. És ezt hosszan tudnám cifrázni. Sajnos a tisztaság és kultúra iránti igény nem mindenkiben van azonos szinten, ez pedig ha nem is vezet verbális konfliktushoz, azért szép lassan felőröl. Továbbra is átmenetinek szeretném ezt a helyet tekinteni, és amint lehet elköltözni. Persze ehhez idő kell, és azt is tudom, hogy amikor idejöttünk nem nagyon volt más opció, és lehetne sokkal rosszabb is, de akkor is...
Honvágy
Nincs. Na jó, megfogadtam, hogy nem állok neki lelkizni, de ezek szerint csak eljutottam idáig. :( Kint (az örökkön-örökké emlegetett USA-ban) is egyedül éreztem magam, de azért ott legalább voltak hasonszőrű magyarok, akikkel elvoltam. Itt sajnos egyelőre senki nincs. Jó, nyilván a munkatársakkal elbeszélgetek, a magyar supervisorommal egész jól kijövünk, de ilyen spontán társaságom nincsen, és bár Gábort imádom, azért egy ember, még ha az a szerelme is, nem elég. Nem mellesleg csajos dolgokról elég nehéz vele beszélgetni. :)
Lassan jó lenne felvenni a kapcsolatot a kinti ismerősökkel, mármint személyesen, mondjuk meginni egy kávét, vagy ilyesmi, de mint otthon is, itt is mindenki baromi elfoglalt.
Nekem is ez a legnagyobb bajom, hogy állandó idő hajkurászásban vagyok, és csak úgy repülnek a napok. Néha azon kapom magam, hogy azt sem tudom hanyadika van. Ez kicsit frusztráló. Az időjárással karöltve (ami jelenleg szakadó esőben merül ki) és a fáradtsággal együtt eléggé depresszióba taszít.
Na jó, már nincsenek összefüggő gondolataim, úgyhogy mára ennyi. Igyekszem aktívabb lenni.
2013. október 13., vasárnap
Mozgalmas hétvége
Most, így másfél óra sorban állás után arra jutottam, hogy jobb lenne neki állni blogot írni. :) Egy bizonyos Dave Wecklre várunk a London Drum Show-n. Pontosabban egy óráig a jegyre vártunk, most pedig még egyet a nézőtérre jutásért. Gábor azt mondta egy hős vagyok, és hát na... Lehet, hogy egy picit tényleg. Délelőtt 10 óta szorgalmasan hallgatom vele az előadásokat és bolyongunk a standok között, ahol számomra ismeretlen, de szép, csili-vili dolgok vannak, amik k*rva hangosak. :)
Az előadása után kimentünk ebédelni egy mezei pizzázóba. Alig, hogy leültünk, Gáborba belehasított a felismerés, hogy kettővel odébb Jimmy Page, a Led Zeppelin alapítója ebédel a gyerekeivel. Mivel ő lefagyott, bár nem szeretek ilyet csinálni, de Gábort imádom, kiskutya szemekkel nagyon udvariasan megkérdeztem, h volna-e mód egy közös fotóra, amit ő nagyon udvariasan, a gyerekeire hivatkozva elutasított, viszont kezet ráztunk, tehát mostantól a jobb kezemeről elmondhatom, hogy kezet rázott egy élő legendával. :)
Szerencsére mi is és a szervezők is felkészültek voltak, így jól el vagyok látva füldugóval. Ez egyébként kb mindenkinek a fülében van itt.
Amúgy tök jól érzem magam. Eddig 3 előadást néztünk meg. Ebből az egyik csóka nagyon király volt, óruási mozgással. Robin Guy a neve.
Nem túl jó ez a kép, de csináltam videókat, majd feltöltöm, illetve nézhettek párat instagramon is, ha elkezdtek követni thehunagi név alatt.
Nem túl jó ez a kép, de csináltam videókat, majd feltöltöm, illetve nézhettek párat instagramon is, ha elkezdtek követni thehunagi név alatt.
A másik előadó Gerald Heyward Jacko-val, Janet Jacksonnal, Missi Elliottal, Beyonceval és Chris Brownnal is játszott, többek közt, ő is nagyon szórakoztató volt, és vicces figura. :)
Itt tényleg minden megtörténhet.
Lassan kezdődik az előadás, úgyhogy később folytatom, figyeljétek a frissítést! :)
2013. október 11., péntek
1 hónapja itt
Egészen elképesztő, hogy telik az idő. Egészen pontosan tegnap volt 1 hónapja, hogy megérkeztünk. Tisztán emlékszem, ahogy leszálltunk a gépről, ahogy a vámtiszt érthetetlen akcentussal megkérdezte miért jöttünk, ahogy a terminálról kijövet megcsapta az arcunkat a friss hűvös szél, az első utazásra az undergrounddal, a miniatűr szobákra a hotelben a négy bőrönddel, az első ebédre... Mintha tegnap lett volna, és mintha egy éve. Elég furcsa érzés. Millió dolog történt, ezernyi új impulzus ért minket. Most már csak néha tör rám a "turista vagyok" érzés és egyre távolabb kerül az otthon töltött fél év is (szerencsére... Bár azért voltak szép részei, és semmiért sem cserélném el, mert megismertem Gábort).
No ennyit az érzelgős elmélkedésről.
Vissza a valóságba.
Esik. :D Mi több, a hétvégi napos 20 fok után tegnap óta hajnalban fogcsikorgató 9 fok van. Nem röhög! Ez esővel és széllel párosítva nagyon rossz. Tegnap kiskockára fagytam, ma télikabátot vettem fel. Felveszem a kesztyűt az időjárással szemben. Szó szerint. (Hű ez milyen vicces sor lett... Kac-kac, rám fog lassan férni a szabadnap)
A meló most nem rossz, lassan kezdem feltalálni magam, meg igyekszem nem magamra venni mások faszságát és nem hibázni sokat, hogy ne tudjanak belém kötni.
Gábor bandát alapít a sulis projecthez. :) Mondtam már, hogy nagyon menő ez a suli. Már kispajtásai is vannak, és sokat gyakorol.
Kaja: a munkahelyi kaját nem nagyon tudom megfelelően körülírni. Pont olyan, mint amit ingyen adnak. Viszont szoktunk otthon főzni, bár néha ezt elég nehéz összeegyeztetni a kettőnk életritmusával, de mindenképp jobb, mint fagyasztott sz@rokat enni, és gazdaságosabb, mint elmenni valahova.
Kultúrsokk: lassan múlik, már nagyon megsem lep, hogy a mellettem ülő nő talpig csadorban a Koránt mormolja hajnal 6kor, hogy Wembley-ben az indiai Venison a H&M, és hogy a "kisboltban" nem lehet kenyeret kapni, csak pitát. :)
De mára ennyit gyerekek, beérek dolgozni. Have a great day!
2013. október 8., kedd
Ügyintézés - London style
Már annyit ígértem, hogy írok erről, ha már én is olyan sok jótanácsot kaptam a már kint lévőktől, mielőtt kijöttünk. Az alábbiak szigorúan szubjektív, saját tapasztalatokon nyugvó megjegyzések. Felelősséget nem vállalok, ha valakivel valami másképp történik. :)
Útiokmány
Röviden összefoglalva, Én, mint egy EU tagország állampolgára, jogosult vagyok(még kac-kac) szabadon mozogni és munkát vállalni az Egyesült Királyságban. Elvileg fényképes igazolványra van szükség (személyi, jogosítvány), de gyakorlatilag elengedhetetlen az útlevél. Fontos, hogy legyen és legalább 1-2 évig még érvényes legyen a kiérkezés után, hogy emiatt ne fájjon a fejed.
Nálam az állás interjúknál is mindenhol ezt kérték el, direkt így, hogy passport. Nem ID, nem Drivers Licence, hanem passport.
Állás
Apropó álláskeresés. Érdekes kérdés, más nevében nem nagyon tudok nyilatkozni. Az én tapasztalatommal és végzettségemmel 4 nap alatt találtam olyan pozíciót, amit jelenleg jónak tartok. Nem nagyképűség, tény. Az önéletrajzom szépen szerkesztett, angol tanár által korrektúrázott, nem kamu, semmi valótlan nincs benne, de szépen van tálalva. Ez fontos. A cover letter-t szintén angol tanárral nézettem át, többfélét is írtam, mindenhova igyekeztem a megfelelőt elküldeni. A fénykép direkt az álláskereséshez készült, business ruci, széles mosoly, jó fények. :) Szerintem mindennek ez az alapja.
A munkáltatónak ez az első benyomása rólam, ha ez nem tökéletes, akkor később nehéz szépíteni, tehát megéri energiát fektetni bele. Ja, nem nagyon szeretik már a 6 oldalas europass önéletrajzokat. Max két oldal, semmi sallang, referencia kérésre.
Én egy barátok által ajánlott oldalon, a caterer.com-on kezdtem el munkát keresni. Elég jó állásokat hirdetnek, rengeteget, regisztrálni lehet, szűrve kapod meg a hirdetéseket, megbízható oldal, Gordon Ramsey-től a Hyatt-ig mindenki hirdet rajta. A taktikám szerint minden szimpatikus állásra elküldtem a jelentkezésem, de felülről céloztam, vagyis csak olyan állásokat, amik luxus szállodában vagy étteremben legalább waitress (felszolgáló) pozíciók voltak. Magyarul segédfelszolgáló, barista, pultos és hasonló állásokat nem céloztam meg. Kb 15 személyes interjút egyeztettem le (ahogy már írtam, a végén már nem mentem el, de írtam egy levelet, hogy megmaradjon a "jó viszony", sosem lehet tudni). Hihetetlen, de még 2-3 hét után is jelentkeztek, szóval ha egyből nem írnak vissza, nem kell megijedni.
Tapasztalatom szerint nem nagyon zavarja őket, ha új vagy, gondolom sok ilyennel találkoznak, úgyhogy ha tudod, miket kell elintézned, és jelzed nekik, hogy dolgozol rajta, és folyamatosan küldöd az infokat, nincs gond.
Telefon
Elengedhetetlen egy angol telefonszám. Ezt nagyjából bárhol lehet kapni, a SIM kártya ingyenes, a feltöltés általában minimum 10 font, nyilván a tarifák nem ennél a legkedvezőbbek, de kezdetnek megteszi. Mi az O2-nál vettük, 500 MB adatforgalom is volt benne, ez megmentette az első három hetünket. Azóta vodafone előfizetésre és új telefonokra váltottunk, ez jóval drágább, kb 35-40 font / hó, de korlátlan sms, telefonálás és egyelőre korlátlan internet (majd 6GB később) is jár hozzá, így azért eléggé megéri.
Közlekedés
Oyster Card. Egyszer meg kell venni, majd minden állomáson fel lehet tölteni (ha regisztrált, akkor online is) automatákból, vagy a jegypénztárnál. Zónákra lehet venni, és legfőbb ismertetője, hogy nagyon drága. :) Mi a négyes zónában lakunk, én az egyesbe járok dolgozni, Gábor a kettesben tanul, havi szinten kb 300 font a kettőnk bérlete, még úgy is, hogy ő diák, viszont egyelőre hetit veszünk, így valamivel drágább ugyan (kb 20 fonttal fejenként), de egyelőre, amíg nem vagyunk tisztában az anyagiakkal (fizetésem, kiadásaink), addig így jobb. így 73 font hetente, ami nem kevés. Ezzel az 1-4 zónában bármin, bármikor, bármennyit lehet közlekedni. Overgrounddal, undergrounddal és busszal is szoktunk járni, úgyhogy ez van. Lehet, hogy sok, de legalább szolgáltatás, utastájékoztatás, pontosság és kiszámíthatóság is jár hozzá.
Lakás keresés
Miután megérkeztünk, a lakáskeresés töltötte ki a legtöbb időnket az állásinterjúk után.
Nos, erről nem szeretnék beszélni. Nekünk nem volt szerencsénk egyik hirdetős oldallal sem, az easyroomate-tel kifejezetten szívtunk, megbízhatatlanok voltak a hirdetők, a spareroom épp akkor omlott össze, a gumtree tele volt régi hirdetésekkel, szóval otthonról jött a füles, a magyar srác hirdetése, akinél most lakunk. Magyarul: szerencsén múlik az egész.
Az ügynökségek elsőre nehezen szerződnek, mivel nincs sem bankszámlatörténeted, sem semmid itt, így még ha valami csoda folytán tudsz is azon keresztül bérelni, az biztos nem lesz olcsó. Általában 6 heti lakbért kérnek előre, plusz esetleg ügynökségi díjat. minimum 1000-1500 font, ha nem több, és fél vagy egy éves szerződést írsz alá. Fejenként 3-400 fontot simán elkérnek egy szobáért havonta, és akkor ez mondjuk a már nem patkánytanya, de a luxusvillától igen messze álló kategória.
Ez ügyben tehát leginkább sok sikert tudok kívánni, jó tanácsot adni nem.
Bankszámla
Ahhoz, hogy kapj fizetést, bankszámla kell, ahhoz, hogy bankszámlád legyen (többnyire) NI number kell, ahhoz, hogy bármelyik lehessen, lakcím kell, és így tovább és így tovább. Ördögi kör.
Mi a Lloyds-nál nyitottunk számlát. Gábor ugye tanuló, részéről az iskola által adott igazoló levél elég volt, nekem a munkahelyem adott egy ugyanilyet, így nem kértek NI numbert. A Barclays-nál NI numbert kérnek, a Santandernél fogalmuk sem volt, hogy diákkal mit kell csinálni, a NatWest nem volt szimpatikus, a Hallifax szintén nem, szóval így jutottunk el a Lloyds-hoz, ahol kedvesek, gyorsak és segítőkészek voltak, a bankkártyák pedig megjöttek 3 nap alatt, a bankszámla pedig azonnal elérhető volt, online is. Fontos, hogy bármilyen igazoló levél van nálad, az aktuális címednek kell rajta szerepelnie.
Ja, ingyenes. Értsd: ingyenes. Nincs számlavezetési díj, tranzakciós díj, anyámkínja díj.
NI number
Az interjúra egy telefonszámon kell jelentkezni, ahol a lakcímed alapján meghatározott helyre adnak egy interjú időpontot. Nekem az első időpontot rögtön a telefonbeszélgetés másnapjára adták, de mivel pont aznap kezdtem, nem tudtam elmenni, így új időpontot kértem, és az 3 hét múlva, most hétfőn volt esedékes. Ha nem jó az időpont, mindenképp le kell mondani, és újat kell kérni, és ezekről egy nap alatt levélben is értesítenek, amit el kell vinni az interjúra. Útlevelet és ugyanezt a munkahelyi levelet kérték tőlem, amit a bankban is. Feltettek pár kérdést (házas vagyok-e, változott-e a nevem valaha, minek jöttem ide, mikor jöttem, hol lakom, hol laktam, ilyesmiket), majd kb 25 percig maguknál tartották az útlevelem, aztán visszaadták, kaptam egy tájékoztatót, hogy ha kérdésük lesz még, majd keresnek, addig pedig a következő 2-4 hétben várjam, hogy hogyan döntenek. Ha úgy döntenek, hogy megérdemlem, megkapom az életre szóló national insurace number-t, és ezzel elvileg a hivatalos dolgok le is vannak tudva.
Még egy orvost kell majd keresni, illetve feltérképezni, hogy ezek hogyan működnek itt, de ezt majd akkor, ha meglesz a hőn áhított NI number.
Remélem hasznos voltam. :)
Útiokmány
Röviden összefoglalva, Én, mint egy EU tagország állampolgára, jogosult vagyok(még kac-kac) szabadon mozogni és munkát vállalni az Egyesült Királyságban. Elvileg fényképes igazolványra van szükség (személyi, jogosítvány), de gyakorlatilag elengedhetetlen az útlevél. Fontos, hogy legyen és legalább 1-2 évig még érvényes legyen a kiérkezés után, hogy emiatt ne fájjon a fejed.
Nálam az állás interjúknál is mindenhol ezt kérték el, direkt így, hogy passport. Nem ID, nem Drivers Licence, hanem passport.
Állás
Apropó álláskeresés. Érdekes kérdés, más nevében nem nagyon tudok nyilatkozni. Az én tapasztalatommal és végzettségemmel 4 nap alatt találtam olyan pozíciót, amit jelenleg jónak tartok. Nem nagyképűség, tény. Az önéletrajzom szépen szerkesztett, angol tanár által korrektúrázott, nem kamu, semmi valótlan nincs benne, de szépen van tálalva. Ez fontos. A cover letter-t szintén angol tanárral nézettem át, többfélét is írtam, mindenhova igyekeztem a megfelelőt elküldeni. A fénykép direkt az álláskereséshez készült, business ruci, széles mosoly, jó fények. :) Szerintem mindennek ez az alapja.
A munkáltatónak ez az első benyomása rólam, ha ez nem tökéletes, akkor később nehéz szépíteni, tehát megéri energiát fektetni bele. Ja, nem nagyon szeretik már a 6 oldalas europass önéletrajzokat. Max két oldal, semmi sallang, referencia kérésre.
Én egy barátok által ajánlott oldalon, a caterer.com-on kezdtem el munkát keresni. Elég jó állásokat hirdetnek, rengeteget, regisztrálni lehet, szűrve kapod meg a hirdetéseket, megbízható oldal, Gordon Ramsey-től a Hyatt-ig mindenki hirdet rajta. A taktikám szerint minden szimpatikus állásra elküldtem a jelentkezésem, de felülről céloztam, vagyis csak olyan állásokat, amik luxus szállodában vagy étteremben legalább waitress (felszolgáló) pozíciók voltak. Magyarul segédfelszolgáló, barista, pultos és hasonló állásokat nem céloztam meg. Kb 15 személyes interjút egyeztettem le (ahogy már írtam, a végén már nem mentem el, de írtam egy levelet, hogy megmaradjon a "jó viszony", sosem lehet tudni). Hihetetlen, de még 2-3 hét után is jelentkeztek, szóval ha egyből nem írnak vissza, nem kell megijedni.
Tapasztalatom szerint nem nagyon zavarja őket, ha új vagy, gondolom sok ilyennel találkoznak, úgyhogy ha tudod, miket kell elintézned, és jelzed nekik, hogy dolgozol rajta, és folyamatosan küldöd az infokat, nincs gond.
Telefon
Elengedhetetlen egy angol telefonszám. Ezt nagyjából bárhol lehet kapni, a SIM kártya ingyenes, a feltöltés általában minimum 10 font, nyilván a tarifák nem ennél a legkedvezőbbek, de kezdetnek megteszi. Mi az O2-nál vettük, 500 MB adatforgalom is volt benne, ez megmentette az első három hetünket. Azóta vodafone előfizetésre és új telefonokra váltottunk, ez jóval drágább, kb 35-40 font / hó, de korlátlan sms, telefonálás és egyelőre korlátlan internet (majd 6GB később) is jár hozzá, így azért eléggé megéri.
Közlekedés
Oyster Card. Egyszer meg kell venni, majd minden állomáson fel lehet tölteni (ha regisztrált, akkor online is) automatákból, vagy a jegypénztárnál. Zónákra lehet venni, és legfőbb ismertetője, hogy nagyon drága. :) Mi a négyes zónában lakunk, én az egyesbe járok dolgozni, Gábor a kettesben tanul, havi szinten kb 300 font a kettőnk bérlete, még úgy is, hogy ő diák, viszont egyelőre hetit veszünk, így valamivel drágább ugyan (kb 20 fonttal fejenként), de egyelőre, amíg nem vagyunk tisztában az anyagiakkal (fizetésem, kiadásaink), addig így jobb. így 73 font hetente, ami nem kevés. Ezzel az 1-4 zónában bármin, bármikor, bármennyit lehet közlekedni. Overgrounddal, undergrounddal és busszal is szoktunk járni, úgyhogy ez van. Lehet, hogy sok, de legalább szolgáltatás, utastájékoztatás, pontosság és kiszámíthatóság is jár hozzá.
Lakás keresés
Miután megérkeztünk, a lakáskeresés töltötte ki a legtöbb időnket az állásinterjúk után.
Nos, erről nem szeretnék beszélni. Nekünk nem volt szerencsénk egyik hirdetős oldallal sem, az easyroomate-tel kifejezetten szívtunk, megbízhatatlanok voltak a hirdetők, a spareroom épp akkor omlott össze, a gumtree tele volt régi hirdetésekkel, szóval otthonról jött a füles, a magyar srác hirdetése, akinél most lakunk. Magyarul: szerencsén múlik az egész.
Az ügynökségek elsőre nehezen szerződnek, mivel nincs sem bankszámlatörténeted, sem semmid itt, így még ha valami csoda folytán tudsz is azon keresztül bérelni, az biztos nem lesz olcsó. Általában 6 heti lakbért kérnek előre, plusz esetleg ügynökségi díjat. minimum 1000-1500 font, ha nem több, és fél vagy egy éves szerződést írsz alá. Fejenként 3-400 fontot simán elkérnek egy szobáért havonta, és akkor ez mondjuk a már nem patkánytanya, de a luxusvillától igen messze álló kategória.
Ez ügyben tehát leginkább sok sikert tudok kívánni, jó tanácsot adni nem.
Bankszámla
Ahhoz, hogy kapj fizetést, bankszámla kell, ahhoz, hogy bankszámlád legyen (többnyire) NI number kell, ahhoz, hogy bármelyik lehessen, lakcím kell, és így tovább és így tovább. Ördögi kör.
Mi a Lloyds-nál nyitottunk számlát. Gábor ugye tanuló, részéről az iskola által adott igazoló levél elég volt, nekem a munkahelyem adott egy ugyanilyet, így nem kértek NI numbert. A Barclays-nál NI numbert kérnek, a Santandernél fogalmuk sem volt, hogy diákkal mit kell csinálni, a NatWest nem volt szimpatikus, a Hallifax szintén nem, szóval így jutottunk el a Lloyds-hoz, ahol kedvesek, gyorsak és segítőkészek voltak, a bankkártyák pedig megjöttek 3 nap alatt, a bankszámla pedig azonnal elérhető volt, online is. Fontos, hogy bármilyen igazoló levél van nálad, az aktuális címednek kell rajta szerepelnie.
Ja, ingyenes. Értsd: ingyenes. Nincs számlavezetési díj, tranzakciós díj, anyámkínja díj.
NI number
Az interjúra egy telefonszámon kell jelentkezni, ahol a lakcímed alapján meghatározott helyre adnak egy interjú időpontot. Nekem az első időpontot rögtön a telefonbeszélgetés másnapjára adták, de mivel pont aznap kezdtem, nem tudtam elmenni, így új időpontot kértem, és az 3 hét múlva, most hétfőn volt esedékes. Ha nem jó az időpont, mindenképp le kell mondani, és újat kell kérni, és ezekről egy nap alatt levélben is értesítenek, amit el kell vinni az interjúra. Útlevelet és ugyanezt a munkahelyi levelet kérték tőlem, amit a bankban is. Feltettek pár kérdést (házas vagyok-e, változott-e a nevem valaha, minek jöttem ide, mikor jöttem, hol lakom, hol laktam, ilyesmiket), majd kb 25 percig maguknál tartották az útlevelem, aztán visszaadták, kaptam egy tájékoztatót, hogy ha kérdésük lesz még, majd keresnek, addig pedig a következő 2-4 hétben várjam, hogy hogyan döntenek. Ha úgy döntenek, hogy megérdemlem, megkapom az életre szóló national insurace number-t, és ezzel elvileg a hivatalos dolgok le is vannak tudva.
Még egy orvost kell majd keresni, illetve feltérképezni, hogy ezek hogyan működnek itt, de ezt majd akkor, ha meglesz a hőn áhított NI number.
Remélem hasznos voltam. :)
2013. október 3., csütörtök
Viva mobil internet! :)
Hello, welcome back!
A tegnap megvásárolt csodálatos új telefonjainknak és a szédítő 3 hónapig korlátlan 4G internetnek hála ismét csatlakoztunk a világ lüktető hálójára.
Sajnos mai blogírásra szánt időm jelentősen leredukálódott annak az eldugult csőnek köszönhetően, amely a konyhában már néhány napja nincs megjavítva, és amiről ma kiderült, hogy nem csak a mosogató, hanem a mosógép is a abba folyik. Reggel mostam... következmények: háromnegyed óra közös vödör cserélés a lakótárssal, felmosás, vödrözés, felmosás. Bár szerencsére még a komplett lakás eláztatása előtt észrevettük, úgyhogy inkább csak kellemetlen volt mint súlyos. Shit happens.
Kb 10 nap után ma "végre" újra esik. :) Pedig már egészen hozzászoktam az egyébként itt szokatlanul száraz időjáráshoz. :)
Az utolsó normális bejegyzés óta eltelt kb 10 napban leginkább az új mindennapi életünkhöz való hozzászokás folyt.
Én elmegyek dolgozni, egyik héten délelőtt, másik héten délután. Ez annyit jelent, hogy vagy 4.20kor kelek és 6.30kor kezdek délután fél 4ig, vagy 3kor kezdek és éjfélig vagyok, kb 1-re érek haza.
Egyelőre úgy tűnik az esti sokkal jobb, leginkább mert reggel őrültek háza van, és alig van idő átfordulni az ebédre a reggeliből, és mivel az egész csúszás, ezért nyilván a fél négyes végzés is az. Most elég kevesen voltak esténként, amit így elsőre nem bánok, legalább szoktam egy kicsit. Szombat-vasárnap-hétfőn szabad vagyok, utána 5 nap reggel, és vasárnap megint szabad. Továbbra is vegyes érzelmeim vannak a hellyel kapcsolatban, de nem szeretnék elhamarkodottan ítélni. Tegnap volt két hete, hogy elkezdtem itt dolgozni, és bár rengeteg minden történt, nem gondolom, hogy ennyiből vonhatok le következtetéseket. Ami tény, hogy van még mit tanulnom (főleg, hogy jövőhéten tesztet íratnak velem), és hogy az emberek lehetnének kedvesebbek. De nyilván minél jobban belejövök, annál kevesebbet hibázok, ergo annál kevesebbet stresszelek, szóval türelem tornaterem.
Gábor hétfőn, kedden és csütörtökön van suliban, elég kemény, nyilván szellemileg és fizikailag is. Egy éves, tehát elég durván nyomják le az anyagot. Délutánonként gyakorlni szokott, úgyhogy ő is el tud fáradni rendesen. Nem ritka, hogy este csak bedőlünk az ágyba. De még mindig élvezi, és szocializálódik (amit én is igyekszem, múlt hét pénteken például egy pubban voltunk a kollégákkal), úgyhogy jól alakulnak a dolgok.
Az apró kellemetlenségeket leszámítva a lakással sem lenne gáz (ez a vízcső-internet kettős, meg a kissé hangos mellettünk lévő fürdőszobaajtó irritáló picit).
Hétvégén kirándulni-várost nézni szeretnénk, elvileg "jó" idő lesz, úgyhogy Hyde Park, Big Ben, Buckingham palota a terv. Már nagyon várom, főleg, hogy 9 vagy 10 nap után végre ne kelljen dolgozni mennem. (most úgy jött ki a rota, hogy ilyen messze kerültek egymástól a szabadnapjaim).
Hétfőn lesz az NI interjúm is, és akkor végre a papírmunka is nagyjából véget ér, mert most már van bankkártyánk, telefon előfizetésünk, Gábornak diák igazolványa (úton), diák oyster cardja, nekem lesz adó és TB számom, szóval 3-4 hét alatt célba értünk. Erről elkezdtem már írni egy bejegyzést, de egyelőre nem találom. Amint meglesz, vagy lesz időm újra megírni, közzéteszem.
Most ennyi. Ha kérdésetek van, bármi, ami nekem nem jutott eszembe, de nektek érdekes lehet, írjátok meg kommentben, vagy Facebookon az Ági goes to UK oldalán.
A tegnap megvásárolt csodálatos új telefonjainknak és a szédítő 3 hónapig korlátlan 4G internetnek hála ismét csatlakoztunk a világ lüktető hálójára.
Sajnos mai blogírásra szánt időm jelentősen leredukálódott annak az eldugult csőnek köszönhetően, amely a konyhában már néhány napja nincs megjavítva, és amiről ma kiderült, hogy nem csak a mosogató, hanem a mosógép is a abba folyik. Reggel mostam... következmények: háromnegyed óra közös vödör cserélés a lakótárssal, felmosás, vödrözés, felmosás. Bár szerencsére még a komplett lakás eláztatása előtt észrevettük, úgyhogy inkább csak kellemetlen volt mint súlyos. Shit happens.
Kb 10 nap után ma "végre" újra esik. :) Pedig már egészen hozzászoktam az egyébként itt szokatlanul száraz időjáráshoz. :)
Az utolsó normális bejegyzés óta eltelt kb 10 napban leginkább az új mindennapi életünkhöz való hozzászokás folyt.
Én elmegyek dolgozni, egyik héten délelőtt, másik héten délután. Ez annyit jelent, hogy vagy 4.20kor kelek és 6.30kor kezdek délután fél 4ig, vagy 3kor kezdek és éjfélig vagyok, kb 1-re érek haza.
Egyelőre úgy tűnik az esti sokkal jobb, leginkább mert reggel őrültek háza van, és alig van idő átfordulni az ebédre a reggeliből, és mivel az egész csúszás, ezért nyilván a fél négyes végzés is az. Most elég kevesen voltak esténként, amit így elsőre nem bánok, legalább szoktam egy kicsit. Szombat-vasárnap-hétfőn szabad vagyok, utána 5 nap reggel, és vasárnap megint szabad. Továbbra is vegyes érzelmeim vannak a hellyel kapcsolatban, de nem szeretnék elhamarkodottan ítélni. Tegnap volt két hete, hogy elkezdtem itt dolgozni, és bár rengeteg minden történt, nem gondolom, hogy ennyiből vonhatok le következtetéseket. Ami tény, hogy van még mit tanulnom (főleg, hogy jövőhéten tesztet íratnak velem), és hogy az emberek lehetnének kedvesebbek. De nyilván minél jobban belejövök, annál kevesebbet hibázok, ergo annál kevesebbet stresszelek, szóval türelem tornaterem.
Gábor hétfőn, kedden és csütörtökön van suliban, elég kemény, nyilván szellemileg és fizikailag is. Egy éves, tehát elég durván nyomják le az anyagot. Délutánonként gyakorlni szokott, úgyhogy ő is el tud fáradni rendesen. Nem ritka, hogy este csak bedőlünk az ágyba. De még mindig élvezi, és szocializálódik (amit én is igyekszem, múlt hét pénteken például egy pubban voltunk a kollégákkal), úgyhogy jól alakulnak a dolgok.
Az apró kellemetlenségeket leszámítva a lakással sem lenne gáz (ez a vízcső-internet kettős, meg a kissé hangos mellettünk lévő fürdőszobaajtó irritáló picit).
Hétvégén kirándulni-várost nézni szeretnénk, elvileg "jó" idő lesz, úgyhogy Hyde Park, Big Ben, Buckingham palota a terv. Már nagyon várom, főleg, hogy 9 vagy 10 nap után végre ne kelljen dolgozni mennem. (most úgy jött ki a rota, hogy ilyen messze kerültek egymástól a szabadnapjaim).
Hétfőn lesz az NI interjúm is, és akkor végre a papírmunka is nagyjából véget ér, mert most már van bankkártyánk, telefon előfizetésünk, Gábornak diák igazolványa (úton), diák oyster cardja, nekem lesz adó és TB számom, szóval 3-4 hét alatt célba értünk. Erről elkezdtem már írni egy bejegyzést, de egyelőre nem találom. Amint meglesz, vagy lesz időm újra megírni, közzéteszem.
Most ennyi. Ha kérdésetek van, bármi, ami nekem nem jutott eszembe, de nektek érdekes lehet, írjátok meg kommentben, vagy Facebookon az Ági goes to UK oldalán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)