Mozgalmas hétvége

Most, így másfél óra sorban állás után arra jutottam, hogy jobb lenne neki állni blogot írni.  :) Egy bizonyos Dave Wecklre várunk a London Drum Show-n. Pontosabban egy óráig a jegyre vártunk, most pedig még egyet a nézőtérre jutásért. Gábor azt mondta egy hős vagyok, és hát na... Lehet, hogy egy picit tényleg. Délelőtt 10 óta szorgalmasan hallgatom vele az előadásokat és bolyongunk a standok között, ahol számomra ismeretlen, de szép, csili-vili dolgok vannak, amik k*rva hangosak. :)

Szerencsére mi is és a szervezők is felkészültek voltak, így jól el vagyok látva füldugóval. Ez egyébként kb mindenkinek a fülében van itt. 

Amúgy tök jól érzem magam. Eddig 3 előadást néztünk meg. Ebből az egyik csóka nagyon király volt, óruási mozgással. Robin Guy a neve.

Nem túl jó ez a kép, de csináltam videókat, majd feltöltöm, illetve nézhettek párat instagramon is, ha elkezdtek követni thehunagi név alatt.

A másik előadó Gerald Heyward Jacko-val, Janet Jacksonnal, Missi Elliottal, Beyonceval és Chris Brownnal is játszott, többek közt, ő is nagyon szórakoztató volt, és vicces figura. :)

Az előadása után kimentünk ebédelni egy mezei pizzázóba. Alig, hogy leültünk, Gáborba belehasított a felismerés, hogy kettővel odébb Jimmy Page, a Led Zeppelin alapítója ebédel a gyerekeivel. Mivel ő lefagyott, bár nem szeretek ilyet csinálni, de Gábort imádom, kiskutya szemekkel nagyon udvariasan megkérdeztem, h volna-e mód egy közös  fotóra, amit ő nagyon udvariasan, a gyerekeire hivatkozva elutasított, viszont kezet ráztunk, tehát mostantól a jobb kezemeről elmondhatom, hogy kezet rázott egy élő legendával. :)

Itt tényleg minden megtörténhet.

Lassan kezdődik az előadás, úgyhogy később folytatom, figyeljétek a frissítést! :)