1 hónapja itt

Egészen elképesztő, hogy telik az idő. Egészen pontosan tegnap volt 1 hónapja, hogy megérkeztünk. Tisztán emlékszem, ahogy leszálltunk a gépről, ahogy a vámtiszt érthetetlen akcentussal megkérdezte miért jöttünk, ahogy a terminálról kijövet megcsapta az arcunkat a friss hűvös szél, az első utazásra az undergrounddal, a miniatűr szobákra a hotelben a négy bőrönddel, az első ebédre... Mintha tegnap lett volna, és mintha egy éve. Elég furcsa érzés. Millió dolog történt, ezernyi új impulzus ért minket. Most már csak néha tör rám a "turista vagyok" érzés és egyre távolabb kerül az otthon töltött fél év is (szerencsére... Bár azért voltak szép részei, és semmiért sem cserélném el, mert megismertem Gábort).

No ennyit az érzelgős elmélkedésről.

Vissza a valóságba.

Esik. :D Mi több, a hétvégi napos 20 fok után tegnap óta hajnalban fogcsikorgató 9 fok van. Nem röhög! Ez esővel és széllel párosítva nagyon rossz. Tegnap kiskockára fagytam, ma télikabátot vettem fel. Felveszem a kesztyűt az időjárással szemben. Szó szerint. (Hű ez milyen vicces sor lett... Kac-kac, rám fog lassan férni a szabadnap)

A meló most nem rossz, lassan kezdem feltalálni magam, meg igyekszem nem magamra venni mások faszságát és nem hibázni sokat, hogy ne tudjanak belém kötni.

Gábor bandát alapít a sulis projecthez. :) Mondtam már, hogy nagyon menő ez a suli. Már kispajtásai is vannak, és sokat gyakorol.

Kaja: a munkahelyi kaját nem nagyon tudom megfelelően körülírni. Pont olyan, mint amit ingyen adnak. Viszont szoktunk otthon főzni, bár néha ezt elég nehéz összeegyeztetni a kettőnk életritmusával, de mindenképp jobb, mint fagyasztott sz@rokat enni, és gazdaságosabb, mint elmenni valahova. 

Kultúrsokk: lassan múlik, már nagyon megsem lep, hogy a mellettem ülő nő talpig csadorban a Koránt mormolja hajnal 6kor, hogy Wembley-ben az indiai Venison a H&M, és hogy a "kisboltban" nem lehet kenyeret kapni, csak pitát. :)

De mára ennyit gyerekek, beérek dolgozni. Have a great day!