Sajnos itt viszonylag hamar eljött az "unalmas" hétköznapok ideje, mivel már nem nagyon csodálkozom rá a boltokban kapható dolgokra, az indiai fűszerekre és a bal oldalon közlekedő buszokra. E mellett pedig holnap lesz 8. napja, hogy egyhuzamban dolgozom, és pénteken leszek csak offos, szóval eléggé elfáradtam már. Főleg, hogy sikerült vasárnap estéről hétfő reggelre beosztaniuk (szerencse, hogy megnézik az előző heti beosztást...), így alvással megint igen gyengén állok. :S Ilyen ez a traktoros élet.
Na de a múltkor még ígértem beszámolót. Nos voltunk egy Jamie's Italian étteremben, ami Jamie Oliver egyik lánca. Elég jó hely, nem túl puccos, rengetegen vannak (szombat este voltunk), a kiszolgálás eléggé semmilyen (nyilván rohanásban van az összes felszolgáló), ellenben a kaja zseniális volt. Előételnek egy olasz sonka és szalámi tálat ettünk, mellé olívabogyót, főételnek pedig seafood bucatinit, ami mindenféle tengeri bizbaszokkal tészta paradicsom szósszal, Gábor pedig hasonló stílusú seabass-t, ami tengeri sügér (asszem :D ). Szerencsére az adagok pont olyanok voltak, hogy még egy brownival és egy tiramisuval le tudtuk vezetni a vacsorát. :) Nem olcsó, ellenben megéri. Szerintem megyünk máskor is.
Itt is van "Ross" - juhú :)
Ross minden Amerikában élő/járó legjobb barátja, mint az korábban az Ági goes to USA blogról is kiderült. :) Minden ruhamániások szentélyét itt Tkmaxx-nak hívják. Ahogy már annyiszor emlegettem, ugyanannyi a minden, beleértve az itt kapható márkás ruha, mint az USA-ban, csak itt fontban. :)
Főzünk
Méghozzá sokat. Annyira jól akklimatizálódtunk, hogy a minap a menü vöröslencse krémleves volt yellow chicken pukka curry-vel... Lassan elkezdek száriban járni. :)))) A hozzá vásárolt garam masala pedig annyira erős, hogy az a doboz kb életünk végéig elég lesz. Ugyanez a helyzet a chilli porral. Jamie szakácskönyvéből sokat főzök/főzünk, úgyhogy nem kell aggódni, éhen nem halunk. Ha Gábor összeszedi magát, akkor remélhetőleg képes beszámolókat is találtok majd a Derchef blogon.
Talán addigra a gyomrom is megszokja az indiai fűszereket, és nem fog egész nap égni, mint a pokol. :)
Együttélés a lakótársakkal
Nehéz. És ezt hosszan tudnám cifrázni. Sajnos a tisztaság és kultúra iránti igény nem mindenkiben van azonos szinten, ez pedig ha nem is vezet verbális konfliktushoz, azért szép lassan felőröl. Továbbra is átmenetinek szeretném ezt a helyet tekinteni, és amint lehet elköltözni. Persze ehhez idő kell, és azt is tudom, hogy amikor idejöttünk nem nagyon volt más opció, és lehetne sokkal rosszabb is, de akkor is...
Honvágy
Nincs. Na jó, megfogadtam, hogy nem állok neki lelkizni, de ezek szerint csak eljutottam idáig. :( Kint (az örökkön-örökké emlegetett USA-ban) is egyedül éreztem magam, de azért ott legalább voltak hasonszőrű magyarok, akikkel elvoltam. Itt sajnos egyelőre senki nincs. Jó, nyilván a munkatársakkal elbeszélgetek, a magyar supervisorommal egész jól kijövünk, de ilyen spontán társaságom nincsen, és bár Gábort imádom, azért egy ember, még ha az a szerelme is, nem elég. Nem mellesleg csajos dolgokról elég nehéz vele beszélgetni. :)
Lassan jó lenne felvenni a kapcsolatot a kinti ismerősökkel, mármint személyesen, mondjuk meginni egy kávét, vagy ilyesmi, de mint otthon is, itt is mindenki baromi elfoglalt.
Nekem is ez a legnagyobb bajom, hogy állandó idő hajkurászásban vagyok, és csak úgy repülnek a napok. Néha azon kapom magam, hogy azt sem tudom hanyadika van. Ez kicsit frusztráló. Az időjárással karöltve (ami jelenleg szakadó esőben merül ki) és a fáradtsággal együtt eléggé depresszióba taszít.
Na jó, már nincsenek összefüggő gondolataim, úgyhogy mára ennyi. Igyekszem aktívabb lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése